Angolkisasszonyok katolikus leánygimnáziuma, Eger, 1939

23 csodálatos, milyen szépen viselkedik* különben csatatérré alakítja a lakást. Annyit elgondolkozom a jó Isten utain. Osszetépi a régi szá­lakat, elviszi, akik legtöbbet áldoztak értünk és ad helyettük másokat, akikért élve, van célja életünknek.» Találkozónk lesz. Vitéz Ghyczyné Huszár Lenke jó nevelő és háziasszony. Baloghné Hayde Erzsébet: «Kassára kerültünk, olyan szép itt minden! Felemelő az a nemzeti öntudat, amely 20 év alatt megőrizte magyarságát. Várom a Kassára kiránduló egrieket a régi szeretettel.» Herke Rózsi: «Jólesik ismételten kifejeznem ragaszkodásom az intézethez és szelleméhez. Elfoglalt vagyok, most készítem a szak- dolgozatom Pájer Antalról. A szépirodalommal is próbálkozom, csak az egészségem lenne erősebb.» Halmay Márta: «Szívesen válaszolok, hogy az én szerény kis virágszálam is növelje a hóvirág-csokrot. A nyáron öcsémet készítet­tem elő a katonaiskolai felvételire, ősszel sok izgalmunk volt fel­vidéki rokonaink miatt, annál boldogabban mentem el a kassai bálba. Itt találkoztam Puskával és Nusival, az utcán Gál Icával, aki egy félig tót faluban tanít. Pesten Pillér Lilit is felkerestem, szorgalma­san tanulja a gyorsírást. Edittel, Hússal is találkoztam, szóval az ösz- szes bennlakó társaimmal. A nyáron Olaszországba készülünk.» . Havas Klári zöldkeresztes nővérnek készül, nagybeteg volt. Hozmán Magda postadíjnok Kisújszálláson ; Ágnes Miskolcon van. Horváth Bözsi I. éves, hivatásos orvostanhallgató. Des Esherolles-né Istvánffy Anna : «A kis körlevél eszembe hozza, hogy ismét lepergett egy év, kevesebbek lesznek vágyaink. Pusztai magányomban gyermekeim édes kacagása teszi derűssé nap­jaimat. Mária előbb tudott keresztet vetni, mint beszélni. Kis fiam is eleven, de szófogadó, velük vagyok mindig. Azóta megpróbáltatások is értek, de a jó Isten kegyelme és az intézetben tanult kötelesség­érzet erőt adott elviseléséhez. Végtelen hálával gondolok minden kedves Materre s a sok szép órára!» Mi is szeretettel emlékszünk vissza, imáinkba zárjuk! Dr. Gábor Sz.-né Kovács Olga: «Nagyon köszönöm a Hóvirá­gok fáradozásait, a ránk szállingózó hideg hópelyheket olvasztja el az intézeti évekre való gyöngéd emlékezés.» Cs. Kovács Mária: «Mi, a fészekből kirepültek, sokszor gon­dolunk a meghitt kongregációs gyűlésekre, amely oly nagy lelki meg­nyugvást jelentett. Édesanyám és otthonom nélkül nehéz életsors várt rám, de a nevelésemen keresztül nyert értékekkel győzedelmés- kedem a küzdelmekben'.-»

Next

/
Thumbnails
Contents