Angolkisasszonyok katolikus leánygimnáziuma, Eger, 1930

16

Az utolsó két hét utazással telt el. Róma—Firenze—Bologna— Padua—Velence megtekintése után ki előbb, ki utóbb hazaértünk.

Róma látogatóinak szokásához híven én is bedobtam a Fontana Trevibe a hagyományos soldot. Most pedig emlékeimből éldegélve, várom a babona beteljesülését, — a visszatérést Itáliába.

Eger.

Polgár Júlia

II. é. bölcsészhallgató.

II.

Egyetemi éveim egyik legnagyobb élménye 10 hetes angliai tanulmányutam volt, 1928 nyarán. Azzal az eltökélt szándékkal indultam kifelé diákcsoportommal, hogy megtanulom az angol nyelv minden csínját-bínját. Elcsodálkoztam, amikor a folkstone-i hordárt és a londoni rendőrt a Bobby-t beszélni hallottam — nagyon különbözött az én «proser Englisch«-emtől. Ha valami útirányt akartam tőlük megtudakolni rendszerint szépen előre megfogalmazott mondatokban kérdeztem meg és ha nem is értettem a választ — mégis illedelmesen megköszöntem, aztán mentem a következőhöz. 3—4 Bobby válaszát összevetve ki is hámoztam az értelmét. Hamarosan rájöttem, hogy ha beszéltem is egy angol nyelvet, nem az angol volt az, hanem valami jó magyar dialektus.

Ezért lemondtam a tudományos könyvekről, nyári kurzusokról és inkább a család körén belül az angol életet, a szokásokat, társalgást figyeltem. Minden új szóra lecsaptam mint az éhes héjjá a prédájára s megkérdeztem, hogyan írják. Aztán este a szobámban, távol a világtól, szépen nekifogtam szavakat tanulni és kiejteni. Mi tagadás, nagyon szerettem volna raccsolni tudni és még félálomban is ilyen szavakat ejtegettem mint royal, right, creep, arm és így tovább.

Napközben, Cambridge-i tartózkodásom idején sorrajártam a szebbnél-szebb »college«-okát, Londonban múzeumokat képtárakat, a várost nézegettem és élveztem az angolok vendégszeretetét, mert akárhogy is tagadják, párját ritkítja szívességük.

Az angol diákélettel is megismerkedtem és bizony akárhányszor négerekkel, hindukkal, kínaiakkal és sok más nemzetiségű diákkal beszéltem, ültem egy asztalnál.

Így azután hamarosan elég jól elsajátítottam azt az egyszerűsége miatt nehéz nyelvet és úgy megszerettem az angolokat, hogy még azt sem veszem rossznéven, ha »anglo-mániás«-nak neveznek. Bizony sűrű könnyhullatás közben, búcsúztam vendéglátóimtól és szívesen ott maradtam volna még néhány hónapocskát! De nemcsak magam