Állami gimnázium, Eger, 1942

6

munkára vajmi keveset volna szabad hagyni. Az sem lehetséges, hogy a munka elvégzésére délután külön bejöjjenek a tanulók, mert ez mind a diák, mind a tanár számára külön elfoglaltságot, rendkívüli tárgy számba menő fizikai gyakorlatot jelentene. A legutóbbi idők statisztikai adatai szerint több középiskola III. osztályában is volt fizikai gyakorlat. Ilyen esetben természetesen ezt is fel lehet használni a munkáltató tanítás kiegészítésére, mintegy hozzákapcsolva a munkáltató tanításhoz.

A III. osztályos fizika heti 3 órája 2-re, majd heti 1 órára csökkent. Megfelelő helyiségek, munkaasztalok, eszközök, szerszámok és idő híján persze a munkáltató tanítást a III. osztályos fizikában nem lehet tökéletesen megvalósítani. Valamit azonban még ilyen mostoha helyzetben is tehetünk. Éppen erre á valamire akarok főkép gyakorlati szempontból rámutatni.

Ha valamit nem tudunk megcsinálni anyagból, elkészítjük rajzzal. Erre való a munkafüzet. A munkafüzet nemcsak arra jó, hogy a tanítás anyagát vezérszavakkal vázlatosan kísérjük, hanem arra is, hogy benne a megfelelő eszközök és kísérletek rajzát elkészítsük. A füzet kiállítása szép és tiszta legyen. Ezzel neveljük és növeljük a tanuló szép- és tisztaságérzékét, tehát nevelő hatása is van. A füzet lapjainak két szélső oldalán, esetleg fent és lent is húzassunk lapszélt, hogy a rajz és a betű ki ne essék a füzetből. A munkafüzet vezetése, mint a neve is' mutatja, munkát jelent, tehát szintén eszköze a munkáltató tanításnak. A heti 1 óra mellett természetesen rész jut az otthoni munkának is. A fizikai munkafüzetek otthoni átdolgozása és kiszínezése mellett önálló fizikai rajzot is készíthetnek a tanulók, és ezek mint minta- és szemléltető lapok szerepelnek. Az idő rövidsége miatt a füzetbe az anyag rövid táblarajzát írják, és a hozzávaló fizikai eszközök és kísérletek vázlatos képét rajzolják. A részletes kidolgozás, kiszínezés már otthoni munka. A különféle anyagok különböző színnel való rajzolása (pl.: a fát barnával, a vasat kékkel, a rezet sárgával, stb.) nagyban fejleszti a megkülönböztetési készséget. Ráneveli a tanulót a pontos megfigyelésre, a helyes arányosításra. Nagyban növeli a rajzkészséget is, sőt megszeretteti a rajzot. Erre már az eddigi gyakorlatomból is több érdekes esetet tudok felhozni. Egyik jeles tanuló III. osztályos tanítványom nem szerette a rajzot, rajzait kényszeredetten, elég gondatlanul és piszkosan készítette. A fizikai munkafüzet rajzait azonban nagy örömmel, teljes igyekezettel, növekvő pontossággal és tisztasággal készítette. Lassanként kezdte magát a rajzot is értékelni és megszeretni. Sajátmagának és szüleinek bevallása szerint a fizikai rajzok szerettették meg vele a rajzot, mint tantárgyat is. így segített a fizika a rajzon, és így valósult meg, ha talán akaratlanul is, a koncentráció. Ez a rajzzal való koncentráció természetesen végigkísér a fizikai munkafüzet vezetésénél az egész év folyamán.

A kísérletezésnél is szerepet juttathatunk a munkáltató tanításnak. A kísérletezés, mivel a már felsorolt nehézségek miatt ott azonnal és egyidejűleg kísérleti eszközöket nem készíthetünk, a fizikai szertár eszközeivel történik. Ha a tanár mutatja be a kísérletet, a tanulók azt figyelik, követik pontosan a menetét, levonják a következtetéseket, majd a látottak alapján megfogalmazzák a fizikai törvényt, és leírják a jelenségeket. Kétségtelenül ez is munkát jelent. De az egyszerűbb kísérleteket ők maguk is elvégezhetik, mégpedig váltakozva, hogy mindenkire sor kerüljön legalább 1 — 1 kísérlettel. Ilyen egyszerűbb kísérletek pl.: a lopó, szívócső, kutak bemutatása, a mágnesség, elektromosság alaptüneményei stb. E munkáltató kísérletek meglátásra, ügyességre nevelik a tanulókat, és nagyban elősegítik az anyag megértését és emlékezetbentartását.

Sok kísérlet elvégzéséhez nem szükségesek a fizikai szertár műszerei, hanem elegendők a tanulóknál lévő és magukkal hozott eszközök is. Pl. a hőforrásoknál a dörzsölés és súrlódás által keletkezett hő bemutatására elég, ha a két tényé-