Állami gimnázium, Eger, 1941
7 A nélkül, hogy a vizsgálatokból levonható igen érdekes következményekre e helyen rátérnék (az adott keretek közt ez lehetetlen), egy dolgot mégis meg kell jegyeznem. A fent ismertetett módon egy ismeretlen osztályt megvizsgálva és kiértékelve, valószínűnek látszik, hogy az átlagnál értelmesebbeknek találtak kétharmad része jeles—jó tanuló lesz, az értelmetleneknek találtak harmadrésze elégtelen, több mint fele elégséges, s legfeljebb egynyolcad része lesz jó tanuló. Annak valószínűsége, hogy az értelmesek közül elégtelen, az értelmetlenek közül jeles tanuló lesz = 0°/o. Ez is azt látszik bizonyítani, hogy a tehetséges falusi gyermekek kiválasztására alkalmazott ilyen vizsgálatoktól megfelelő eredmények remélhetők. Sok helyen pedig, ahol a gimnázium első osztályába jelentkezők száma meghaladja a felvehetők számát, ilyen fajta, a 10 éves színvonalnak megfelelően és jól megszerkesztett értelmesség-vizsgálatokkal meg lehetne állapítani, hogy kik azok, akiket el kell utasítani. Lehet, hogy a felvettek közül néhány nem váltaná be a hozzáfűzött reményeket, de a kezdettől fogva reménytelenül gyenge tanulók tekintélyes részétől megszabadulna az iskola, s ami ennél is fontosabb, megszabadulnának azok a jobbak, akiknek szellemi fejlődését súlyosan hátráltatják ezek a nagyon alacsony értelmességi fokon állók. Természetesen az ilyen értelmességi vizsgálat nem jóslás a jövőre nézve. Az adott helyzetet világítja meg többé-kevésbbé. Előfordul, hogy később valakinek szellemi fejlődése meggyorsul, vagy meglassul. Csodák azonban e téren nemigen történnek. A nevelőnek (szülőnek—tanárnak) azonban nagy segítség az, ha jobban bepillanthat a lélek titkos világába, mert ha kitűnik, hogy kisebb fokú az értelmésség, a neveléssel úgy lehet irányítani az «egyéb» lelki tényezőket, hogy a tanulásnál s így az iskolai eredménynél némileg kiegyenlítsék ezt a hátrányt; de egy-egy iiyen vizsgálat eredménye felhívhatja a nevelő figyelmét olyan értékre, amely addig a közepesek szürke tömegében kallódott, s megfelelő nevelői eljárással nemzeti értékké kovácsolhatja. Az ilyen vizsgálat még sok más érdekeset is mond, csak ezt az egyet ragadtam ki belőle, mint gyakorlati iskola-lélektani szempontból érdekeset. A többire ezen a helyen nincs mód. Tisztában vagyok azzal, hogy egy ilyen vizsgálat eredményei korántsem alkalmasak és elegendők arra, hogy általános törvényszerűséget állapítsunk meg belőlük. Igyekeztem is ezt kerülni. Amit ismertettem, csak apró részeredmény. Ami általánosnak látszik benne, az csupán értelmezés. Értelmezni pedig kell még a legkisebb adatot is, mert csak sok ezer adat és sok ezer értelmezés vezethet odáig, hogy általános törvényszerűséghez juthassunk. A lélek törvényei nem természettörvények, de ez még nem ok arra, hogy az ignoramus et ingno- rabimus elvére helyezkedve ne merjünk hozzáfogni emberi módszerekkel kutatásukhoz. Minden kis eredmény «eredmény». A megismerés legkisebb lépése is előre visz a végtelen cél felé. Nincs szebb és csodálatosabb, mint a bontakozó gyermeki lélek. És nincs szebb hivatás, mint ott állni lélekkel a lélek mellett, vezetni, gondozni, nevelni és — szeretni. 1942. május. Darvas Andor.
