Állami gimnázium, Eger, 1939
7 épületet kórház céljaira foglalták le. A bútor és felszerelés javarészét nem használhatták. Négy éven át az érseki Líceumban folyt a tanítás. A tanári testület és a tanulóifjúság hazafias lelkesedéssel és áldozatkészséggel vette ki részét mindenben, amivel csak a győzelmet elősegíthette. A tanári kar s a szülők jelentős összegű hadikölcsönt jegyeztek. Többször gyűjtöttek pénzt hadsegélyezésre. 1915-ben kellett volna megünnepelni az intézet 25 éves jubileumát. Bizony ez az év nem volt alkalmas az ünneplésre! Nem lehetett összegyűjteni az addig érettségizett 265 tanítványt: hisz már egy részük soha többé nem jöhetett földi találkozóra. Vigh igazgató azzal vigasztalódik, hogy a harmincadik évfordulót majd fényesen ünnepük meg. Bizony ebből sem lett semmi! 1920-ban, Trianon évében, lehetett volna-e ünnepelni ? 1 1914-től 1916-ig már 37 intézeti tanulót soroztak be s ezek nagyobb része a tanévvégi vizsgálatok előtt hadi-bizonyítvánnyal hagyta el az intézetet. A tanári kar és az ifjúság lelkesen dolgozott tovább is azon, hogy katonáinkat és a hősi halált haltak hozzátartozóit támogassa. Meg nem szűnt a gyűjtés, a hadikölcsönök jegyzése. 1917-ben sok tanuló keze munkájával is segítette hozzátartozóit. 1000 négyszögöl földet munkáltak meg a tanulók Baranyó Ernő és Bánhidy Ödön tanárok vezetésével, hogy a termés tiszta jövedelmét a hadiárvák javára ajánlják fel. 1918. elején még egyszer felcsillan a remény a brest-litovski béke után, hogy véget ér a világháború, de a remény csalóka volt. Az intézet mindig nagyobb nehézségekkel küzdött. Hét tanár csak csökkentett óraszámban délelőtt- délután tudott kilenc osztályban tanítani. A megrövidített tanítási idő s a családi és társadalmi körülmények sok gondot okoztak. A tanári testület — bár maga is súlyos anyagi gondokkal küzdött — példájával ellensúlyozni igyekezett a háborús családi, társadalmi bajokat. Az ifjúság követi vezetői példáját s új rajok indulnak a fegyveres küzdelmekbe. Vigh Béla igazgató még bízik a jobb jövőben s reménykedik abban, hogy a Vásártéren az intézet megfelelő új épületet s hozzá az eddigi szűk udvar helyett tágas teret kap. Bizony máig sem következett ez be. Az 1918—19. év kedvezően indult. Az intézet négy év után visszatérhetett épületébe s a testület a hadból visszatért tanárokkal megnövekedve megkezdhette munkáját. Sajnos, a forradalmak s az oláh megszállás hamarosan mindent megbénított. Már a Károlyi-kormány tehetetlensége meglazította a fegyelmet s megbénította az intézet munkáját. A proletárdiktatúra pedig a tanulók közül «ifjúmunkások »-at toborzott. Ezek bevádolták Vigh Béla igazgatót a városi direktóriumnál. Miért? Mert akkor a vallásos nemzeti eszme, amit ő bátran hirdetett, előttük a legnagyobb bűn volt. A városi direktórium parancsára az igazgató kénytelen átadni helyét a tanári testületből alakított háromtagú tanácsnak. Vigh Béla igazgató — bár a proletárdiktatúrát elsöprő nemzeti kormány vissza akarta helyére állítani — többé már nem tért vissza az intézet élére. Hogy miért tett így, nekem elmondotta. Ő, aki 40 éven át mindig az igaz ügyért harcolt, nem tudta elfelejteni meghurcolását, ha csak egy-két megtévedt embertől is eredt az. Vigh Béla 17 évi igazgatósága az intézet igazi virágzása volt. Tudós, hivatott nevelő, nemzetéért mindent áldozó, buzgó vallásos, igaz ember volt! Elmondhatta, az Úr színe előtt: «Jó harcot harcoltam!» A romok eltakarításának s az újjáépítés nehéz munkájának terhét dr. Habán Mihály vállalta. Igazi példája az utolsó lehelletéig helytálló kormányosnak; hisz éveken át halálos betegen küzdött-dolgozott s csak a halál tudta kezéből kira-
