Állami gimnázium, Eger, 1939

FEJÉR JÓZSEF UR.

Az elmúlt tanév végén a nagyméltóságú Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Fejér József dr. igazgatót saját kérelmére a budapesti I. kerületi állami Verbőczy István-gimnáziumhoz helyezte át.

1929. április havában vette át dr. Habán Mihály igazgató halála után intézetünk ifjúságának oktatását és nevelését. Ezen időtől kezdve fáradságot nem ismerve dolgozott az intézet munkájának vezetésében, mindig és mindenütt a legjobb példát mutatva a pontos, lelkiismeretes kötelességteljesítésben. Különösképen lelkén viselte az ifjúság valláserkölcsi nevelését, minden alkalmat megragadva arra, hogy a tejlődő ifjú lelkeknek istenfélelemben való nevelését érhessük el. Nagy vallásosságának jó példája maradandó hatással volt tanítványaira, akik az életnek sokszor szinte elviselhetetlen nehéz harcaiban a hit hatalmával fognak erőt és kitartást találni.

Több mint egy évtizedig tartó fáradhatatlan munkásságával intézetünk szellemi nívóját sikerült elismerésre méltóan emelni. Minden lehetőt elkövetett, hogy az iskola külső és belső rendjében a fokozatos fejlődést biztosítsa. Kitartó fáradozásait siker koronázta minden téren; a tanuló ifjúság mindig nagyobb és nagyobb lendülettel fogott hozzá kötelességeinek elvégzéséhez. Elődjének Önfeláldozó munkáját így sikerült tovább vinni, s fokozatosan, szívós kitartással elérte, hogy lehetőség szerint egy nagyon komoly és szép nevelő-oktató tevékenység induljon meg intézetünkben.

Városunk társadalmi életében is mindig a legnagyobb buzgalommal vett részt. Minden társadalmi mozgalomban önzetlen, értékes munkáját ott találjuk. Fáradhatatlan munkás volt; figyelmét a legkisebb részletek sem kerülték el.

Fájó szívvel vettünk Tőle búcsút az elmúlt tanév évzáró értekezletén, kérve a jó Istent, hogy újabb munkakörében még nagyon sokáig fejthesse ki értékes tevékenységét magyar ifjúságunk oktatásán és nevelésén.

BARANYÓ ERNŐ.

Intézetünknek kiváló tanára, a testületnek egyik legkedvesebb, legvidámabb lelkű tagja s a tanuló ifjúság szerető atyja, mindig megértő, gondos vezetője és jóságos pártfogója, mindannyiunk szeretetétől kísérve kezdte meg a tanév befejeztével a jól megérdemelt nyugalmat.

Tanári működését az első évtől egész az utolsóig iskolánkban fejtette ki. Nem szigorúsággal, hanem mindig a legkisebb részletekre is kiterjedő alapos gondossággal tartott tanításával, vidám, derűs előadásával érte el azt, hogy tanítványai szorgalmasan, lelkiismeretesen dolgoztak s többen kiváló eredményeket mutathattak fel. Tanítványaival mindig megvolt az igazi, benső, lelki kapcsolata, amely csak ritka szerencsés körülmények között fejlődhet ki olyan őszinte tökéletesen szép fokig, mint az 0 tanári munkája közben. Az a szerető, tiszteletteljes ragaszkodás, amely tanítványai részéről egész tanári működése alatt iránta megnyilvánult, mindig őszinte volt, mindig bensőséges és igaz. Tanítványai mindig bizalommal fordultak hozzá nemcsak iskolai, hanem egyéni személyes ügyeikkel is és mindig gondos, kimerítő útbaigazítást, felvilágosítást, vagy jó- nácsot kaptak, akárcsak atyjuktól.