Állami gimnázium, Eger, 1936
6 sólymok, kányák és karvalyok veszedelmesek, de viszont vannak a ragadozók közt hasznosak is. A keselyűk az elhullott dögök eltakarításáról gondoskodnak, a baglyok több fajtája, az egerész ölyv s a vércsék mint szorgalmas egérpusztífók kíméletre szoruló segítő társaink. Mindeddig csak olyan haszonról számoltam be, amely — ha szabad mondani — közvetett. Vannak azonban madarak, melyeknek haszna sokkal közelebbi, kézzel fogható, közvetlen. Ide tartoznak a házi szárnyasok és a vadászható madarak. Felesleges arról beszélni, hogy a tyúk, kacsa, liba, pulyka mennyi hasznot hajt húsával, tollával és tojásával, valamint arról, hogy mit jelent közgazdasági szempontból az a pénz, ami a külföldre vitt, lőtt szárnyas vad-fácán és fogoly-ára fejében befolyik pénzforgalmunkba. Mindezek alapján meg lehet állapítani, hogy madaraink nagy része hasznos. Aránylag kevés a káros, sőt azt mondhatnám, hogy ezeknek egy része is jóváfeszi hibáját más helyen, vagy más évszakban. Hivatkozom itt a seregélyre, mely megdézsmálja ugyan a szőlőt és gyümölcsöt, de kiszedi a jószág hátából a nyűveket; a varjúra, mely rákap a kukoricára, de szántáskor légiószámra szedi össze a pajorokat. Miért mondtam én el ezeket? Tanulságot akarok belőle levonni s ez a tanulság így szól: védd meg a madarat! Utazók mondják, hogy az északi államokban, Dániában, Norvég és Svédországokban igen sok az olyan énekes madár, mely nálunk egészen vad, ott pedig a ház tájékán él, a kertekben fészkel s bizalmas az emberhez. Mi ennek az oka? Az, hogy teljes védelemben és pártfogásban részesül. Nálunk is ezt kellene elérni. A mi törvényünk is védelembe veszi a hasznos madarakat. De igen nehéz ennek érvényt szerezni. Mert ki tudja ellenőrizni az erdőn-mezőn csatangoló fiúkat, ki látja meg, hogy mikor dúltak fel fészket, mikor verték agyon a kis énekes madár porontyait? Minő durvák és lelketlenek az ilyen gyerekek! Gonoszfettel hálálják meg annak a kis állatnak jó szolgálatait! A madarat védeni kell. A védelem elsősorban terjedjen ki a fészkelő helyek biztosítására. Ne vágjuk ki az erdők és ligetek bokrait, mert ezzel kevesbítjük a fészekhelyekeí. Könnyítsük meg a fészkelést avval, hogy madárházakat készítünk. Különösen a téli időben szorulnak madaraink az ember gondoskodására. Amikor hó takarja a földet, a madarakat az éhhalál réme fenyegeti. Városokban azzal is nagy szolgálatot teszünk az éhezőknek, ha az ablakpárkányra, vagy az udvar védettebb helyére állandóan morzsákat szórunk számukra. Akinek kertje van, az itt készítsen etetőt. Söpörje el a havat, verjen le karót, arra erősítsen vízszintesen deszka darabokat az éfel'hulladék számára s az egészet fedje be valami hevenyészett tetővel. A madarak hamar megszokják ezt a helyet, állandóan felkeresik s tavasszal már meghálálják az ember fáradozásait.
