Állami gimnázium, Eger, 1936

4 Ezt a pusztítást, fogdosást az anyamadarak mily önfeláldozással, fáradságot nem ismerve végzik. Valóban sok ember tanulhatna tőlük, hogy miképen kell szeretni, gondozni és ápolni gyermekeit. A madáranya sokszor kockára teszi életét is, hogy fiait meg­mentse. Gyakran megtörténik, hogy a kis csirkéit vezető fogolyszülők közül az egyik, rendszerint a kakas, földhöz veri magát, betegséget, szárnytörést színlel, hogy magára vonja fenyegető ellenségének, ember­nek, kutyának, vagy rókának figyelmét, miközben párja a gyenge fió­kákat biztos helyre vezeti. A legtöbb madár családi élete példás. Gondoljunk csak a galamb­félékre, melyeknek egymás iránti szeretete közmondásos. Hiszen a párjaveszfett gilicének fáj a szíve, a vadgalamb pedig belepusztul a hitvesfársa utáni sóvárgásba. Hazai madaraink legnagyobb százaléka az ú. n. énekesek közé tartozik. Ezen szárnyasok gégefőjében igen érdekes hangadó készülék van, amely lehetővé feszi, hogy az emberi fülnek is kedves és kelle­mes zenei hangokat adjanak. Az énekesek legtöbbje kecses alakján, plasztikus mozgásán s nagy hasznán kívül szép énekszavával férkő­zött az ember szívéhez. Legjobb muzsikusunk kétségkívül a fülemile, melynek éneke azért is kedvesebb minden más madárénál, mert szo­katlan időben, éjszakánkint szórakoztatja a hallgatót. Rajta kívül a fekete rigó, a csíz, a pacsirta, pintyőke, füzike, aranymálinkó, poszáta hangja szép és gyönyörködtető. Sok szépséget talál a természetet kedvelő ember a madarak tol­lazatának tarkaságában és szépségében. Bizonyos, hogy a trópusok színpompás madaraival nem vetekedhetnek a hazai fajok, de azért akad nálunk is igen sok díszes ruhájú madár. A délvidék löszbuckái­ban fészkelő, hajlotfcsőrű, zöldessárga és barnapirosan tarka gyur- gyóka, vagy méhész például oly élénk ruházatú, hogy beillenék a forró égövi pompás Orchideák közé, akárcsak a kolibrik. A Dunántúlon közönséges zöld csóka, vagy szalakóta, a búbos banka, a kellemetlen hangú mátyás, a tarka harkály, az aranysárga málinkó, a pirosszárnyú hajnalmadár, a tarka tengelice, az azúrkék hátú jégmadár, a rózsaszínű pásztormadár mind-mind olyan ékesek és szépek, hogy igen sok gyö­nyörűséget okoznak a szemlélőnek. A madarak azonban nemcsak gyönyörködtetésre és szórakozásra szolgálnak. Van a szárnyasoknak sokkal kézzelfoghatóbb hasznuk is. És főleg ez a haszon az, amiért a legkérgesebb szívű embernek is védelmébe kell vennie az ég madarait. A legtöbb madár a kártékony rovarok pusztításával használ a szántóvefő, gazdálkodó embernek. Már mondtam, hogy mennyi rovart emészt meg egy év alatt a királyka és a cinke. Vegyük ezekhez még az énekesek, kúszók, üldögélők sok-sok fajtáját, amelyek mind rovar­

Next

/
Thumbnails
Contents