Állami gimnázium, Eger, 1930

6

I Dr. TEMESVÁRY ISTVÁN I

I 1889 — 1950. I

1930 december 13-ának reggelén iskolánk homlokzatán lassú mozdulattal bontakozott ki a fekete zászló. A hideg, ködös szél meglobogtatta holló szárnyait, melyek a gyász sötét hangulatát s a halál misztériuma feletti megdöbbenést keltették az emberben.

Az intézetben pillanatok alatt elterjedt a fájdalmas hír: Dr. Temes- váry István iskolánk fáradhatatlan orvosa és egészségtan tanára, a mindig jókedvű kartárs, a mindenkin segítő doktor — nincs többé!

Egy héttel ezelőtt még köztünk volt és lankadatlanul végezte munkáját. Aztán hirtelen, orvul csapott rá a halál, amely ellen éveken keresztül küzdött a modern tudomány minden fegyverével, a férfi szívósságával, az emberbarát meleg leikével. Ez a halál, melynek karjából oly sok embertársát kimentette, neki nem adott kegyelmet. Pár nap alatt megfehérítette arcán az élet színét, letörölte szemének állandó mosolyát és megállította jóságos szívét.

Dr. Temesváry István úgy halt meg, ahogyan élt: bátran, hittel, megnyugodva Annak akaratában, aki a sejtek, szövetek és szervek munkáját dirigálja, akinek gondolatára organizmusok születnek és pusztulnak, aki legyőzi a halált, mert helyébe rendeli az örök életet.

Dr. Temesváry István a közéleti férfiak azon fajtájához tartozott, akik a munkában és mások segítésében találják meg életcéljukat. Jóval többet tanult és sokkal többet dolgozott, mint amennyit tőle orvosi hivatása kívánt. Hiszen egész sereg azoknak az intézményeknek és egyesületeknek száma, melyeknek működő tagja volt. És bár rengeteg páciense, iskolai előadásai, hivatalos munkái alaposan elfoglalták, mégis mindenre maradt ideje, önzetlenül vállalt feladatainak pontosan és becsületesen megfelelt.

De még nagyobbak érdemei az orvos Temesváry Istvánnak! Mennyi szenvedőt gyógyított s mennyi embertársát adta vissza az életnek, egészségnek és családjának! Hogy hány betege volt, akitől soha nem várta és nem is kapta meg fáradságának jutalmát, azt csak az tudja, Aki minden jótéteményt számon tart.

Iskolánk ügyeiben odaadással vett részt. A fiúkat közelről ismerte, sokat foglalkozott velük s aggódó szeretettel gyógyította őket. Mint