Állami gimnázium, Eger, 1930

4

E vágya 1877-ben teljesült, amikor a késmárki luteránus egyház segédlelkészévé választotta meg. Itt 1880-ig működött, mely idő alatt a felsőbb leányiskola tanítója is volt. 1880-ban Krajna fővárosában, Laibach- ban választották meg lelkésznek s igazgatótanítónak. Itt szerezte meg a tanítói oklevelet 1882-ben és itt működött egészen 1892-ig. 1886-tól 1889-ig a krajnai tanítóvizsgáló-bizottság tagja is volt.

A lelkészi pálya egyéniségének kevésbbé felelt meg, mint a tanítói; ambíciója pedig arra serkentette, hogy a középiskolai tanári oklevelet is megszerezze. Ezért 1892-ben lemondott laibachi állásáról s a budapesti tudományegyetem bölcsészettudományi karára iratkozott be s 1892-ben és 1893-ban a tanári pályára készült. Szaktárgyakul a német és latin nyelvet és irodalmat választotta. Tanári működését 1893 okt. havában intézetünknél kezdte meg, mint helyettes tanár. 1896 okt. havában megszerezte a tanári oklevelet. Néhány hónap múlva, 1897 január havában a nagymélt. V. K. Minisztérium korengedély alapján ugyancsak intézetünkhöz rendes tanárrá nevezte ki. Itt működött egészen az 1920. évben bekövetkezett nyugdíjaztatásáig. Bár tanári pályájának kezdetén már 49 éves volt, korát meghazudtoló buzgósággal töltötte be tanári hivatását még 27 éven keresztül. Szaktárgyain kívül állandóan még a magyar nyelvet is tanította az alsóbb osztályokban.

Tanári pályája nem volt gazdag változatos eseményekben, hanem az állandó munka és kötelességteljesítés keretében folyt le. Természeténél fogva ugyanis a társadalmi élettől visszavonulva, egyedül hivatásának és családjának élt. Mikor intézetünkhöz került, az még csak fejlesztés alatt álló alreáliskola volt, akkor nyílt meg a IV. osztálya. Egyike volt tehát a legelsőknek, akik intézetünk bölcsőjét ringatták. Megérte annak első küzdelmeit, sokféle viszontagságait és válságát, de megérte annak virágzását is, amiben az ő buzgó működésének is nagy része volt.

Mint kartárs és barát mindig előzékeny és szeretetreméltó volt. Mindig igyekezett alkalmazkodni környezetéhez és a maga határozott elveihez való ragaszkodást mindig egyesíteni tudta a mások iránt való elnézéssel és türelemmel. Tanári működését a pontosság és lelkiismeretes kötelességtudás jellemzi. Szerette tanítványait. Ügyes-bajos dolgaikat mindig szeretettel és páratlan igazságossággal intézte el. A fegyelmezésben inkább jó atyja akart lenni tanítványainak, mint szigorú bírája. Ezért azután tanítványai meleg szeretettel ragaszkodtak hozzá. Munkaszeretete magas kora ellenére sohasem lankadt. Mikor a háború okozta rendkívüli helyzet miatt a tanári testület létszáma folytonosan apadt s az egyes tanárok vállaira mindig több és több munka nehezedett, boldogult kartársunk éppúgy kivette részét az akkori nagy idők megkövetelte munkából, mintha fiatal ember lett volna. A tanítás szinte lelki szükségletévé vált. Úgy, hogy nyugdíjaztatásába, mely 76 éves