Állami gimnázium, Eger, 1929
7 rei a szociológia, etika és a lélektan. Aki ezeknek problémáival nem foglalkozott, annak nem volna szabad tanítania. Sajátságos, hogy Magyarországon az oklevél nélkül működő orvost, illetve kuruzslót szigorúan büntetik, de az, aki szaktudás nélkül tanít, felelősség nélkül űzheti mesterségét. Mily fonák helyzet ez! Pedig a kuruzsló csak a testben, de a zugtanító a lélekben tehet kárt. A kilencedik évben (1927—28) három értekezletet tartottunk. Az elsőn dr. Habán igazgató a gyenge tanulmányi előmenetel okairól értekezett. A második értekezlet tárgyául a nagymélt. V. K. Minisztérium rendeletére a túlterhelés kérdését tűztük ki, különösen oly célból, hogy „a szülők minél hathatósabb bevonásával a tanulók otthoni munkájának, a rendes tantárgyakon kívüli iskolai és magánköfelezettségeiknek s az e téren felmerülő szülői panaszoknak vagy az esetleg előforduló visszásságoknak ügye minél komolyabb és alaposabb megbeszélés tárgya legyen“. Ez értekezletnek mint igazgatóhelyettes én voltam az előadója s miután kiterjeszkedtem mindazon intézkedésekre, melyeket az iskola a túlterhelés megakadályozására megtesz, felkértem a szülőket, hogy nyilatkozzanak, vájjon gyermekük naponként mennyi időt fordít az otthoni tanulásra, továbbá arra nézve, hogy a tanulók a rendkívüli iskolai foglalkozásokkal mennyire vannak igénybe véve? A kérdésekhez a szülők közül elég sokan szóltak hozzá. Az első kérdésre a felelet az volt, hogy a tanulók otthoni tanulnivalói általában nem okoznak túlterhelést; a tanulóknak tehetségük szerint átlag 3—4 órát kell naponta otthon tanulással foglalkozniok. A második kérdést illetőleg az a vélemény alakult ki, hogy bár a tanulók a délutáni rendkívüli elfoglaltságot még elbírják, azt mégis úgy kellene redukálni, hogy a tanulóknak több szabad délutánjuk maradjon. A szülők közül öten hozzászólásaikat illetve tapasztalataikat írásban is beadták. E szülői jelentéseket a főigazgatóság útján a Minisztériumhoz terjesztettük fel. Az ezen tanévi harmadik értekezletnek előadója Vezér Mór volt, aki a szülőknek az iskolához való viszonyáról tartott felolvasást. Megállapította, hogy meglehetősen rideg a viszony az iskola és szülői ház között, holott annak meghittnek, bizalmasnak kellene lennie. A szülői értekezletek többnyire szaktanácskozások s így nem alkalmasak arra, hogy a kapcsolatot szülő és nevelő között közvetlenebbé tegyék. Kollektív tanácskozások helyett többet érne, ha a szülők sűrűn keresnék fel a nevelőt, az iskolát nem néznék hivatalnak, a tanár viszont nem bürokratikus módon intézné el a szülői panaszokat. Érezzék magukat a szülő és oktató egy nagy család, az iskolacsalád tagjainak és megértő szeretettel közeledjenek egymáshoz. Végül elérkeztem szülői értekezleteink történetében a tizedik tanévhez. Ez a lefolyt iskolai év volt (1928—29). Ebben két értekezletet tartottunk. Az elsőn dr. Fejér József igazgató az ifjúság vallás-erkölcsi
