Állami gimnázium, Eger, 1923
23 nótái és Káldy dalgyűjteménye révén egykorú élményekre támaszkodik, fl régi magyar irodalomnak hát épen ez a fejezete az, mely jelenkori élmények alapján épülve őszinte, igaz, mély lelkesedéssel tárgyalható. De ez a tény mutatja meg azt az utat is, hogy a történelmi élmény főképen a jelenkori átélésekre építve fakasztható fel. Mentői nagyobb szükség van tehát történelmi élményekre, annál inkább meg kell vetnünk pszichológiai alapjukat. De ha mi a jelenkor értékes, gazdag irodalmán egy pár jóhrosszúl sikerűit mondattal csak átsurranunk, agyonütjük azt a lélektani alapot, amelyen a történelmi élmény megteremhet. Világos, hogy rákényszerítjük a fiainkat a bombasztokra, nagymondásokra, iro- dalmi szarkaságra, legjobb esetben kétes értékű reprodukciókra. Megtanítottuk őket arra, hogy jó invenció nélkül írásmű nincsen, s mi magunk vagyunk, akik az invenció egyetlen becsületes forrását, az élményt ettorlaszoljuk bennük. Csuda-e azután, ha érettségizőink feleletei merő könyv-reprodukciók, ha témáink siralmas egyhangúságnak, úgy hogy boldogabb ráérő óráimban hajdan összeírtam, összes értesítőink mindössze vagy 37 magyar dcigozat-témát variálnak és permutálnak, roppant nagy örömére a téma-kereskedőknek, akik békeidőben egy hatosért egy tökéletes dolgozatot »cégjegyeztek» és szállítottak. Ide tartozik »kivonato!ás»-aink szomorú ügye is a szarkaságnak, irodalmi hitványságnak minden nyomorúságával. Hogy ezek a szomorú tények esztétikai szörnyetegeket, és egy kissé etikai mindenmerőket, spadassine- két is állítanak bele a magyar közélet világába, nem szükség fejtegetnem. Ide tartozik az is, hogy a nagy-nagy doktrína-szerelemben jóformán elvesztettük friss impressziókra való képess günket az európai irodalmak nem egy gyönyörűségre olyan alkotásával szemben, amely a mi temperamentumunkhoz ugyancsak közel áll. Nagy, végzetes baj ez, különösen akkor, ha ezt gondoljuk meg : az irodalom nem luxus-tárgy, hanem eleven élet-szükséglet, még pedig olyan, hogy a tegabstractabb- nak és jámborabbnak látszó irodalmi impregnáltság előbb-utóbb egyesek, sőt fajok speciális, politikai, gazdasági érdeklődésévé dagad meg. Több ok mellett ebből magyarázhatjuk meg, hogy politikai, etikai, speciális érdeklődésünk lassan-lassan egészen elveszett az európai közösséggel szemben. Hegy mire vitt ez bennünket, arról valóbait nem sokat kell írni és beszélni. Ebből látni azt is, hogy a magyar irodalom a mi számunkra is csak akkor lesz igazán eleven érték, ha beállítjuk az európai irodalmak életébe s biztosítjuk a magyar szem számára a minden oldalú szabad kitekintést. Hiszen a mi irodalmunk törzsöké, gyökere egyéni birtok, az igaz ; de az a törzsök az európai nyugat irodalmából kapott erőket, belőle táplálkozott s az európai testvér-társadalmak vérkeringésébe kapcsolódott bele. Ezt a belékapcsolódást is élményszerűvé kell lennünk. Ezért kell a magyar irodalmi oktatás keretébe beléiktatnunk minden olyan európai írásbeli értéket, mely a mi értékeinket magyarázza, a mi írásaink faji zamatát kézzelfoghatóan kidomborítja, s amely az európai keresztény ember-tömegeket lökésszerűen vitte f'lfelé az ideális törekvések hegy útjain. Különösen meg kell ezt tennünk olyan nemzetek írásműveivel, melyek vérmérséklet, látás, idegélet és lelkiélet szempontjából rokonab*
