Állami gimnázium, Eger, 1923

21

múlhatatlan szükségünk van, s amelybe az állandóan folytatott stílus- megbeszélések tévén egyre mélyebben ereszkedünk bele aszerint, amint a felsőbb osztályok felé haladva megbírja az egyre fejlődő felfogó készség. De itt is rajzoljunk, itt is szemléltessünk, talán még jobban, mint az élő mondat elemzésénél, mert hisz itt már eggyel beljebb lépünk az abstrac- tio világába.

Állapítsuk meg hát a beszédrészek képjeleit is. Jelöljük az igét pl. ponttal, melyre két szárnyat rajzolunk, mert jelentése mindig cselekvés, gördülés, mozgás, vagy legalább ilyennek képzelhető. (Ige =■ Jelöljük a főnevet pl. négyzettel (i I), mert élő, élettelen, vagy elgondolt való- ság, „állat,“ letettség. Jelöljük a melléknevet, a tulajdonság szavát pl. a négyzetre pingált vonal-párokkal (|~,), mert a főnév hordozza magán a színt, alakot, szóval a tulajdonságot. Jelöljük a számnevet a főnév jelébe tett számmal, mert ez is a substans tartozéka : 131- Jelöljük a név- mást pl. így: Qb, mert a főnév helyett, vagy így : j^jh, mert melléknév helyett, vagy így: >X|b, mert számnév helyett álló szó. Jelöljük a hatá- rozónevet felkiáltó jellel, az infinitínust rö jellel, mert igéből képzett főnév, a participiumot jellel, mert igéből képzett melléknév, a

határozó igenevet jellel, mert igéből képzett határozó név.

Kinek-kinek invenciója dönti el, milyen tökéletes jeleket basz-- nál s minden jóakarat látja, hogy ezek a jelek nem a logikai pontosság, hanem a pedagógiai szemlélet céljait szolgálják. De ha megállapodtunk ben- nük, végtelen könnyűvé válik az elemzésnek legapróbb részeket is meg- láttató és rajzoltató művelete ahhoz képest, midőn egészen elvontan járdalunk a legfélelmesebb mélységek fáradságos mesgyéin. Vérévé válik úgy a tanulónak a beszédrészek és mondatrészek közt való különbség, mert hiszen konkrét szemléletek választják el egymástól ezeket a mennyi* szer egymásba folyó, szomorú, sok vesződségű kategóriákat.

De térjünk rá végre a hallásfejlesztő gyakorlatokra is, melyekre már többször utaltunk s csak most tudjuk őket sorra keríteni a jó rend emberi tökéletlenségei miatt. E gyakorlatok lényege: verses és prózai magyar szövegeknek taglejtésekkel kisért tömegben olvastatása. Céljuk, hogy pontok, vesszők, pontosvesszők, kérdő* és felkiáltójelek, ritmikus képletek, csomópontok, tehát a mondat dinamikai és statikai mozzanatai állandó hallás, hallatás és gyakorlás révén a tanulók fülébe idegződje- nek. Állapítsuk meg mindenekelőtt a mondat helyes olvasását, rakassuk föl, eleinte lassan haladva a ritmikus egységek logikai hangsúly-jeleit. Állapítsuk meg, minő taglejtéssel kísérjük az írásjeleket, fi taglejtések feleljenek meg, persze amennyire megfelelhetnek, annak a hang-modulációnak, amely egy-egy írásjellel kapcsolatos, vagy ha ez nem lehetséges, tapadjanak asszociáció útján az írásjelek külső formájához, hogy így Írásjel és bangmoduláció között, írásjel és a mondat ritmikai jelei között szoros kapcsolat létesüljön, fl pontnál fordítsák lefelé az újjukat, a vesz- szőnél kissé emeljék föl, a kettőspontnál tartsák két újjukat viz-szintesen villaformán, a pontosvesszőnél ugyanígy, de lefelé, a felkiáltó jelnél emeljék egy-egy újjukat magasra s a hangjuk is kövesse az erősebb indulat nyomatékét, a kérdőjelnél magasra emelt újjukat görbítsék sár-