Állami gimnázium, Eger, 1923
14 talanságának, noha ez a «gyámoltalansága» épen legnagyobb erényeiből fakadt ki és nevelődött nagyra. Élményesítsunk hát kezdettől fogva jó, magyaros módszerrel. Gondoskodjunk róla, bogy a szem, a fül, a nyelv folyton foglalkoztatva lassan-lassan vezetődjék be az abstractiók és idegenszerű mozgások világába, bogy lassan ezek az abstractiók is vérré váljanak. Különös gondot fordítunk az úgynevezett esztétikai érzékszerveknek, tehát a szemnek és fülnek fejlesztésére, mert rajtuk körösztűl nagy és finomabbra differenciált szépségeit akarjuk belevinni az európai kultúrának a primitívebb magyar lélekbe. Karoljuk fel bát a látás- és hallás-fejlesztő gyakorlatokat : amazokat képelésnek, emezeket ballásfejlesztésnek fogjuk röviden nevezni. Fí képelés veleje az, hogy egyes szavakat, mondatokat, szakaszokat és olvasmányokat hirtelen odavetett rajzokkal fogbatósítjuk. Frissek, ötletesek, hirtelenek legyenek ezek a «rajz»=ok, inkább tréfás, kifejező vonalak és vonal-komplexumok. Semmi közük perspektívához, kompozícióhoz : egy egyenes az ember, egy golyó a feje; keze, lába megint csak vonalak ; folyók tájak, nap, hold, este, nappal, fű, fa, virág — mind, mind friss, ötletes vonal-ráhirtelenkedések a táblára, a fiuknál - velünk egyidőben, tehát együtt dolgozva — a füzetbe. Ha lelkiélet ábrázolásáról van szó, elhagyunk kezet, lábat, nagyobb körre, elipszisformára rajzoljuk az arcot, rákenjük a bajuszt, a görbe, szomorú szemet, az egyenes, vidámat, orrot, fület stb. fi lelki élet indítékai is röviden, velősen, egy- egy villanás konkrétségével kerülnek bele a komikus, szomorú, vagy közömbös vonalak tréfáiba. Mit jelent ez, akkor értjük meg igazán, ha a több indítékú lelki élet tárgyalásának élménytelen, abstractiós órái jutnak eszünkbe, amikor azért izzadunk hiába, mert nincs, ami eljárásunkat egy darab élménnyel alátámassza. — fl tárgyalás ilyen módjával egyetlen mondat tartalma sem sikkad el, mert hiszen eleinte mindegyiket leképeljük s csak lassan térünk rá képek fokozatos kihasználásával a lényegesebbek kiválasztására és ábrázolására. Végtelen nagy nyereség, ha vérévé válik a gyermeknek az olvasás azon módja, hogy minden mondat tartalmát a tudatba rögzíti; a gyerek felületes olvasásának átka ugyanis épen az, hogy rá nézve szürkébb, tartalmatlan mondatokat átugrik, száguldva keresi az érdekeset s így az olvasás és élvezet igen veszedelmes vizein evez. Ez a rajzoló módszer épen azt mutatja meg neki, hogy minden érdekes, ba belémerűlök és bogy az írásmű tagjai között nincsen -semmi fölösleges: itt lánc-szemek kerülnek egymás után és egymás mellett szoros összefüggésbe. Végtelen értékes, tanúlságos az a mód is, ahogy - fokozatos képkibagyások útján — kiválasztják a lényegest, kihagyják a lényeg• telent s ha előbb a mondatösszeköttetések szilárd egymásutánjára jöttek rá, most a szakasz alkotás titkai pattannak ki elébük. (Persze mindez csak akkor, ba jól vannak megírva az olvasókönyv feldolgozandó darabjai. Erről, fájdalom, most ne szóljunk, mert nem bírálni akarunk.) Fi képeket, mikor már a szakaszolás elvénél tartunk, bekereteljük krétával, megszámozzuk őket. fi kereten belől egy-egy kép tartalmát külön elemezzük ^s megmutatjuk, kitaláltatjuk, hogy az 1., 2., 3. v. 6. számú képet hány
