Állami gimnázium, Eger, 1921
t 1ABLONSZKY FLÓR1S 1885—1921. E tanév sem múlt el fölöttünk fájdalmas gyász nélkül. Intézetünk tanári karának egyik érdemekben gazdag — már nyugalomba vonult — tagját szólította ki körünkből az isteni Gondviselés megmásíthatatlan akarata. Jablonszky Flóris, ki 38 évi fárasztó munka után csak egy évet töltött nyugalomban. 1921. aug. 13.-án Nagyszombaton hosszas szenvedés után adta vissza lelkét Teremtőjének. Elég fiatal ember volt még arra, hogy akár évekig is élvezze a nyugalmat; született 1855-ben ]ablonkán, érettségit tett 1878- ban Budapesten. Tanári oklevelét megszerezte 1882-ben. Több intézetben tanított; hozzánk 1897-ben jött, hol nyugalomba vonulásáig — 1920. szept. 5.-ig — egy folytában tanított. Szerény, csendes, mindenkinek rokoriszenvét gyorsan megnyerő mint ember; munkás, képzett, fáradhatatlan, jóságos és igazságos mint tanár. A természetrajzi szertár gondos rendben- tartásával és előretekintő fejlesztésével kötelezte hálára intézetünket. Nyugdíjazásakor a Vallás és Közokt. Miniszter úr is dicsérettel ismerte el hosszú és érdemes szolgálatait. Betegsége régibb keletű volt, 1917-ben súlyos operáción esett át. Ekkor fölépűlt, de 1921 kora tavaszától már ereje gyöngül, mig július végén Nagyszombatban kórházba kerül, hol rövid idő múlva megnyugodva az Úr akaratában elhunyt. Megszállott területen temették el. Temetésén nem lehettünk ott. Kegyeletünk adóját úgy róttuk le, hogy a 30 éves tanári jubileuma alkalmával alapított s nevét viselő kicsiny alapítványt megfelelően növeltük. Egy életen át dolgozott a magyar kultúráért, ma megszállott földben pihen. Hisszük, ha itt lesz az idő, ő is tanúságot tesz, hogy az a föld — melyben a magyar tanár otthon van — magyar föld. Nyugodjék békében! B. E. 1
