Állami gimnázium, Eger, 1914
12 — oktatását, másrészt a természettudományok minden vívmányát gyakorlatilag értékesítő gazdasági, különösen pedig in- dusztriális életét közös lendülettel a fejlődésnek addig nem sejtett útjára segítette. E tájékozatlanság, meg a nehéz politikai viszonyok az okai annak, hogy még műveltebb társadalmunk sem érdeklődött a reális képzés fontos problémája iránt s csak később, középoktatásunk megnyilvánuló hiányosságai terelték figyelmét a jelenkor igényeit kielégíteni törekvő reáliskolához. De a közönség rokonszenve, odaadó támogatása még akkor sem sietett a fejlődése kezdetén álló új intézmény segítésére, sőt, mint láttuk, maga az államhatalom is elzárkózott a reáliskolák létesítése és kielégítő anyagi segélyezése elől. Pedig a kiegyezés után középiskoláink is fejlődésnek indultak és a nyolcvanas években újjászervezésük is megtörtént. Számos középiskolánk keletkezett ez időben, de aránylag kevés köztük a reáliskola. A közoktatásügyi kormány is több uj középiskolát állított fel és megkezdette a községek és felekezetek iskoláinak államosítását. A városok egymással versenyezve tettek előnyös ajánlatokat a kormánynak, hogy a felállítandó, új középiskolát részükre biztosítsák. Sajnos, csak elvétve akadt egy-két olyan város, amely a kormánytól reáliskola felállítását kérte. A városok általában még akkor is gimnáziumot kértek, midőn a kormány reáliskolát akart felállítani. De nemcsak a közönség tájékozatlansága akadályozta reáliskoláink szabad fejlődését. Még azok is, akik már ismerték az új intézmény célját, törvényes szervezetét, bizalmatlanságból akadályokat gördítettek a reáliskolák létesítése elé. A közönség nagy része abból az egyetlen körülményből, hogy a reáliskolában nem tanítják a latin nyelvet oly rendszeresen és oly mértékben, mint a gimnáziumokban, azt következtette, hogy a reáliskolában az eszményi és erkölcsi nevelés nem érvényesül kellő mértékben s hogy tanterve megállapításában s nevelői munkájában az anyagi és hasznossági szempont uralkodik. Pedig maga a középiskolai törvény is ugyanolyan eszményi és ugyanazt a vailás-erkölcsi alapon nyugvó nevelést állapítja meg a reáliskola feladatául, amely a gimnáziumi nevelésnek is legfőbb célja. Sőt még szakférfiak is akadtak és akadnak, akik kétségbevonják annak a lehetőségét, hogy a reáliskoL
