Állami gimnázium, Eger, 1913

— 65 —

elérkeztünk tanulmányútunk utolsó állomására, alföldünknek ezúttal harmadik virágzó nagy városába, történelmünk legszomorúbb napjainak emlékét őrző események színhelyére, Aradra. Fáradtan tértünk pihenőre, hogy másnap, a kora reggeli órákban felkereshessük nemzetünk tizenhárom hősének, a féltve őrzött emlékű vértanúknak golgotháját, az aradi várat. Csúnya, esős idő volt, de ennek kellemetlensége nem gátolt bennünket kegyeletes útunkban. Bejártuk a szomorú események helyét, hol az idő már minden nyomot eltakarított, csak az a magánosán álló obeliszk, melynek látásán mindnyájunk szívét áthatotta valami borús érzés, lebbentette fel néhány percre a múltnak fátyolát. A várból visszajövet, Arad egyéb nevezetességeit kerestük még fel; megilletődéssel szemléltük a vértanúk emlékére emelt monumentális alkotást, megnéztük az új minoritatemplomot s azután sietve szálltunk fel a társas autókra s Aradtól is elbúcsúztunk.

Ezzel el is érkeztünk hét napig tartó tanulságos és élvezetes útunk befejezéséhez; vonatunk sietve szállította hazafelé fáradt kiránduló csapatunkat s bizony valamennyien kissé türelmetlenül vártuk édes otthonunk viszontlátását. Végre megérkeztünk, megrakodva egy szép útnak sok kedves emlékével, gazdagítva újainknak minden szép és nemes iránt fogékony lelkét hasznos tapasztalatokkal, tanulmányaikat támogató, értékes ismeretekkel.

Megemlítem még azt is, hogy a hét napra terjedő tanulmányút összes költsége egy-egy tanuló részéről 39 korona volt. A résztvevők nagyobb része azonban segélyben részesült, mely célból összesen 53375 K-t osztottunk ki a szegénysorsú s jó előmenetelű tanulók közt a beiratkozáskor befizetett 1 K díjból létesített kirándulási alapból.

Végül pedig el nem mulasztható kedves kötelességet teljesítek, mikor ez úton is hálás köszönetét mondok mindazon intézetnek és magánosoknak, kik tanulmányútunk alkalmából intézetünkkel szemben lekötelező szíves előzékenységet, magyaros vendégszeretetet tanúsítottak.

Takács Andor.

5