Állami gimnázium, Eger, 1913
— 28 — nistischen Gymnasiums«. így akarva, nem akarva eljutottunk nemcsak a miniszteri reformterv, hanem az utolsó évtizedek, sőt mondhatjuk utolsó évszázadok reformtörekvéseinek súlypontjához, tengelyéhez, amely körűi elsősorban forog a középiskolai ügy kényes problémája. Értjük a latin nye'v, általában az ókori klasszikus nyelvek kérdését. A humaniórák és reáliák közti harc a kultúra történetének egyik legérdekesebb fejezete. A humanisták a görög és római nyelvben és irodalomban találták meg a pedagógia eszményképét. A renaissance emelte e nyelvet igazi magaslatra. Azt mondották, hogy igazi, tökéletes embertípust csak az ókor klasszikus irodalma őrzött meg. Később az eloquens pietas, a vallásra alapított erkölcsiség szolgálatában állanak a klasszikusok és csak ez után érvényesül a sokáig érvényben volt szempont, t. i. az, hogy a klasszikus nyelvek a legalkalmasabbak a nyelvi készség tökéletes kifejlesztésére. Még a gyakorlati szellemű angolok is nagyon kedvelték e nyelveket, mert mint egyik kitűnő angol pedagógiai író művében olvassuk, Angliában a latint a gentleman műveltség elemének tekintették.1 A 18-ik században keletkezett neohumanisztikus mozgalom ismét más célokat tűz ki, amikor nem a latin beszédben és írásban keresi a végső célt, nem a formális képző hatásban látja a latin nyelv jelentőségét, hanem a klasszikus művek tartalmában, mely az észt míveli és szivet nemesíti. Ismét újabb gondolat volt, amikor a történeti míveltség közvetítését állították fel a klasszikus oktatás legfőbb céljáúl. Ezzel szemben már a 16-ik században megindul a mozgalom a klasszikus nyelvek és azok tanítása ellen. Rabelais és Montaigne a 16-ik században, majd Diderot a 18-ikban megindítják a küzdelmet, amely a 19-ik század pozitivista áramlataiban mind nagyobb és nagyobb tért hódít a hasznossági elv és a természettudományi szempontok hangsúlyozása által. A klasszikus nyelvek elleni harcban a franciák vezetnek, de segítő csapatokra találnak az angoloknál és németeknél is. E téren igen nevezetes eseményt jelentett Frarynak: La question du latin című munkája, amelyet Trefort magyar nyelvre is lefordíttatott. >) A. Bain Neveléstudománya. Kiadta a M. Tud. Akadémia Szemere Samu dr. fordításában. Bevezető tanulmány külön a M. Paed. 1909. évfolyamában.
