Állami gimnázium, Eger, 1912

7

Kertbeny különben nem nagy lelkiismereti furdalásokat okozott magának, mikor Arany nehezebb részeit szabadon, szinte elhamarkodott módon fordította. Előbb Arany ezen helyét: „Mint komor bikáé, olyan a járása“ stb. egész nyugodtan így fordította:

Wie das Männchen eines Wildthiers,

Findet er das Weibchen nicht,

Ist er wild, fast in den Händen

Er vor Zorn das Floss zerbricht

(Kertb i. m. 14. o.)

Utóbb maga is nagyon szabadnak találta ezt s pótlólag a jegyzetek között — melyeket azonban a nagy közönség nem mindig szokott átnézni — módosította is azt. Azonban ez az elhamarkodott munka mégis minden részletén meglátszik. Néha Arany komoly, méltóságteljes sorai nála valósággal mosolyt csalnak az ember ajkára, mikor pl. Miklós bánatos sóhaját: „Szép magyar vitézek, aranyos leventék“ stb. így fordítja:

Schöne Magyar Palatine

Hej, Ihr goldnen Helden Ihr!

Jaj, wie bitter, jaj, wie traurig

Schau’ nach Euch ich hin von hier.

(Keitb. i. m. 8. o.)

Munkája még a tévedésektől sen ment. A II. ének ezen részét: „Nagy kölönc köszönget a kút méla gémén“ pl. így adja vissza:

Aber es wird jener Ziehbrunn

Ja nicht viel dabei gebraucht.

(1. i. m. 17. o.)

mintha csak a költő azt akarná kiemelni, hogy a pincét ugyancsak használják, de a kutat annál kevésbé. Minden valószínűség szerint ez vezette félre a különben rendkívül figyelmes Kolben- heyert is, mikor így fordította a kérdéses részt:

Dampft der Schlot; mit Bändern ist der Brunn behängen

(Kolbenli. i. m. 17. o.)