Állami gimnázium, Eger, 1912

VI.

Bajza önképzőkör.

„Az ifjúságnak legnagyobb érdeke, hogy erői! és tehetségeit kifejlessze s e réven boldog s munkaképes életnek vesse meg alapját. E feladat isteni törvény és isteni hivatal is“. Ezzel a nehéz feladattal, de e magasztos hivatáshoz illő nagy odaadással, nemes lelkesedéssel, az önképzés szükségének biztos tudatával és tehetsége kifejtésének lelkes vágyával bontotta ki ez évben is ifjúságunk Bajza zászlaját, melyre az önérzetes tudás, munkaszeretet, kötelességérzet, nemzeti érzés örökös igéi vannak hímezve. S mintha ez alkalommal körünk fennállásának immár 15-ik évfordulóján a halhatatlan költővezér jelszavait még fokozottabb szeretettel fogadták volna lelkűkbe, mintha a 15 éves múlt hagyományai ifjúi szívüket nagyobb erővel illették volna meg a kötelességteljesítés önzetlen szeretetével, elismerésre méltó buzgalommal keltek versenyre, hogy munkásságuknak tehetségükhöz és egyéniségükhöz mért különböző fajával tanulmányaiknak kibővítését és megértését, lelkűknek szépítését, szivüknek nemesítését célozva egyben eredménnyel szolgálják körünk hivatását: az önképzést. E hivatásnak megfelelően a tagok egyéniségének minél teljesebb érvényesülését tekintettük feladatunknak s így az iskolai vezetés és felügyelet sohasem szolgált akadályul, hogy ifjúságunk akaratereje, tudomány- szomja, önfegyelmezése e meghitt körben már az intézet falain belül is próbára tétessék. A munkaanyag sokfélesége és az egyéni tulajdonok figyelembevételével történt megosztás lehetővé tette, hogy a tagok önmaguk által választott irányban működve a megszabott kereteken belül bizonyos céltudatos önállósággal törekedjenek lelkűknek tehetségeit, nemes ambícióit kifejteni. De még így is gondunk volt arra, hogy a kör működésében mindig szem előtt tartsa iskolánknak a nevelés és oktatás feladatát illető célját. Minek megfelelőleg az irodalmi tovább képzés mellett különös