Állami gimnázium, Eger, 1912

63

magyarázatait tolmácsolta. Szép emlékekkel megrakodva hagytuk el Sinaiát s az esti vonattal visszatértünk Brassóba.

Másnap reggel végleg elbúcsúztunk a természeti szépségekben és egyéb látnivalóban oly gazdag várostól, folytattuk utunkat Tusnád-fürdő felé. Eleinte a csinos székely falvakkal teleszórt dús kalászokat ringató Barcaságon haladt vonatunk, majd az Olt völgyébe kanyarodott, melynek mentén dús erdőkkel környezett hegyek, gazdag rétek, közben megszámlálhatatlan község tornya, alattunk a csobogó folyócska napfénytől csillogó habjai, messze távolban a Kárpátok hatalmas koszorújának kéklő ormai nyújtottak gyönyörűséget. Sepsziszentgyörgyöt elhagyva nemsokára elértük a vidék legmagasabb hegységét, melynek csúcsán, a bodoki tetőn a Kincsás nevű hőskoii vár feküdt. Az Olt magas terraszán tovább haladva Málnás érintésével nemsokára Tusnádra érkeztünk. Az Olt vízének fenyő- és bükkerdő koszorúzta s óriási hegyekkel környezett festői szépségű völgyében fekvő fürdőtelepet végignézve lépten-nyomon gyönyörködhettünk a természet remekeiben, azonban egész útunknak talán legelragadóbb látványa akkor tárult elénk, mikor hosszú fárasztó hegyi úton keresztül eljutottunk a tündéri tóhoz, a legendás múltú csodás tengerszemhez. S amint a százados fenyőkoszorúzta hegyek között szemünk előtt felcsillant a szelíden hullámzó Szt. Anna tavának kristály tükre az elbűvölően fenséges környezetben, a körülöttünk uralkodó néma csendben, az Isten házának áhítata szállt lelkűnkbe s mi mindnyájan elbűvölten álltunk a természet fenséges templomában. Visszafelé menet még egy búcsúpillantást vetve a feledhetetlen hatást keltő tündértó felé, a meredek hegyoldalon kapaszkodtunk fel a magaslatra, hol Alvégszurdoka, Komlósárok teteje, Nagy- és Kiscsomád egyesülnek, honnan messze vidékre terjedő kilátást élvezhettünk.

Tusnádfürdőről a délutáni órákban folytattuk útunkat Kolozsvár felé. Jó ideig még az Olt völgyének vadregényes vidéke szórakoztatott bennünket változatos képeivel, szinte rosszúl esett, mikor Csikszentdomonkosnál elváltunk kedves útitársunktól s a Maroshoz szegődtünk. Most már ennek mentén haladva gyönyörködtünk tovább a nagy természet csodásán szép alkotásaiban. Bizony már régen fenn ragyogott a szelíd fényű hold, mikor nagy nehezen nyugalomra tértünk, fájó szívvel elbúcsúzva a kanyargó folyócskának esti széltől felvert ezüstösen fodrozó hullámaitól.

A kora hajnali ébredéskor már Kolozsvárott, Erdélyország