Állami gimnázium, Eger, 1912
4 Az „arany középút“ eltalálása nem könnyű feladat. S a fordítás munkáját még nehezebbé teszi a vele járó erkölcsi felelősség: a külföld nem ismeri az eredetit s így saját fordításunk hiányait könnyen a költő művészetének rovására fogja írni! A Kisfaludyak, Fáy, Petőfi, Tompa költészete hamar megtalálta a maga idegen nyelvű tolmácsait; Arany művészetének átül- tetői sem várathattak sokáig magukra. S e tekintetben egész természetes, hogy az idegen, tehát a német nyelvű fordítások is költészetének két, talán legkiemelkedőbb alkotása: a Toldi és a balladák köré csoportosulnak mintegy sarkpontok köré. A Toldi, Aranynak ez az örökifjú alkotása a maga csodás költészetével és páratlan zamatosságával — noha már több ügyes és művészi tolmácsolója akadt, — mai napig sem vesztette el vonzóerejét a műfordítók előtt. Röviddel megjelenése után már 1851-ben fordítóra talált Kertbeny-ben,1 a magyar költészetnek ezen ha nem is nagytehetségü, de annál lelkesebb barátjában. Arany mondását: „Úttörőnek bukni is érdem“, bátran alkalmazhatnék e fordításra. Kertbeny nem járt el a mű átültetésénél azzal a tisztelettel és kegyelettel, melyet ily örökbecsű alkotás fordításánál joggal megkívánhatunk. A tősgyökeres, zamatos, magyar kifejezések visszaadásán nem sokat törte a fejét, leírta azt, ami éppen eszébe jutott, a fordítás alaposságával, hűségével nem sokat törődött. Utóbb ő maga is mentegetőzik2 e miatt s méltán. Nemcsak, hogy 1854. Album hundert ungarischer Dichter. 1879. Ad. von der Haide (Handmann): Pannoniens Dichterheim. 1880. A. v. Sponer: Ungar. Dichtungen. 1896. F. Lechner: Neue ungarische Dichter. Elszórtan, egyes költeményeket fordítottak még: Dudumi Demeter, Steinacker Gusztáv, Lindner Ernő, Gross Károly, Strassmann Mór, Braun József e's Pongrácz István gr. 1 Erzählende Dichtungen v. J. Arany, aus dem Ungarichen übersetzt durch Kertbeny. I. Band, Toldi. — Leipzig, Friedr. Ludw. Herbig, 1851. 2 Gedichte von J. Arany c. munkája előszavában, a hol felhozza, hogy egyrészt úttörő volt, másrészt a szükséges gyakorlata sem volt meg hozzá. Ezzel szemben hangsúlyozza, hogy most (1861), mikor Arany költeményeinek mintaszerű fordítását akarja adni, mennyivel nehezebb lesz feladata. „Die Aufgabe wird schwerer — mondja (Előszó, XVII. o.) — wenn man pietätsvoll wirkliche sinn- und nuancegetreue Übersetzungen des fremden Dichters zu geben sich bestrebt und den Lokalton, die nationale Eigenheit, die fremde Charakteristik nicht verwischt zu Gunsten von mehr denn flotten Polkareimen“, mint ahogy azt ö a Toldi fordításánál tette.
