Állami gimnázium, Eger, 1912

Habicht und Falk und Vogel Weih Durchzieh’n die Luft mit heiserm Schrei,

Weil morgen um dieselbe Zeit Viel todtes Volk hier liegt zerstreut.

(Dux i m. 55, o.)

Dóczi egyébként az eredeti tartalmának visszaadása tekintetében is felülmúlja Kertbenyt és Duxot. Sőt ha hellyel-közzel lehetetlen lenne a németben az eredeti szövegét oly erővel visszaadni, talál helyébe olyan helyet, ahol viszont a fordítás szinte erőteljesebb még az eredetinél is, pl. 20 verssz.:

Held Kadosa vergeblich tos’t,

Sein blanker Stahl verfällt dem Rost.

(Dóczi i. m. 45. o.)

Hiába vitt jó Kadosa,

Homályba száll fénylő vasa.

Arany legendáját, a Szt. Lászlót Kolbenheyeren1 és Hand- mannotr kívül Sponer Andor3 is lefordította. Sponer fordításai a költemények fordításaihoz körülbelül úgy viszonylanak, mint ahogy Kolbenheyer Toldi fordítása az egyéb Toldi fordításokhoz. Általában ügyes és igen hű visszaadásai az eredeti költeményeknek s verselésükkel is kiválnak az átlagból.

A Szent László fordítása mindhármuknak igen jól sikerült, talán azért, mivel maga az eredeti sem halmozza a nehézségeket oly mértékben, mint Arany egyéb költeményei. Sokszor talán mégis Kolbenheyeré a legsikerültebb. Pl.:

„Harczi vágytól féke habzik,

Kapál, nyihog, lángot fuvall stb.

Hogy rövidek legyünk, csak Kolbenheyer fordítását idézzük :

Kampfesfroh beisst in den Zaum es,

Scharrend, wiehernd sprüht es Funken;

’ L. Kolbenheyer: Toldi’s Abend.

s L. i. m.

3 Dichtungen von J. Arany. Aus dem Ungarischen übersetzt von Andor von Sponer, Leipzig, O. Wigand 1880.