Állami gimnázium, Eger, 1912
' '. 17 egyetlen teljes fordítása van Sturmtól1, aki különben e költeménynek a Nibelungenlieddel való összefüggését is vizsgálat tárgyává tette2 3; egyik énekét Sponer is lefordította. E kísérletből is kitetszik, hogy bár Sponer rendkívül ügyességgel fordít, azért a fordítás sem a forma, sem a nyelvezet tekintetében nem éri el azt a fokot, amelyen Arany műve áll, s különösen nem sikerült neki Arany nyelvének ódon színezetét visszaadni. Elég mostoha sorsa volt a Murány ostromának is, melynek ez ideig szintén csak egy tolmácsolója akadt Kertbeny4 személyében. E mű különben nem is igen alkalmas arra, hogy vele az idegen nyelvű közönséget Arany részére meghódítsuk. Költői szépségei tagadhatatlanul vannak, de a mű mélyen alatta áll pl. a Toldinak; amellett tárgya sincs valami nagy vonzóerővel az idegenre s egész levegője, egész élete nem az a sajátosan magyar, mint pl. a Toldié. Mi is inkább a költői tradíciót tiszteljük benne, ami persze egyrészt teljesen elvész a fordításban, másrészt pedig a külföld előtt, mely csak a mű absolut költői értékét tekinti, egyáltalában nem számíthat méltányolásra. Kertbeny ennek eredeti formáját is ép úgy megváltoztatta, mint a Toldiét. A fordítást azonban általában sikerültebbnek lehet tartani, amit — azt hiszem — elsősorban annak tulajdoníthatunk, hogy Arany nem halmozta fel benne a szépségek oly teljességét, mint a Toldiban, s igy a fordító munkája is sokkal könnyebb volt. Kertbeny fordításán ezenkívül a gyakorlottság is meglátszik, úgy hogy egy-két jól sikerült helye is van, pl. III. é.: 1 Buda’s Tod, übertragen von Adolf Sturm. Leipzig, 1879. E müfordi- dást nem tudtam megszerezni. 2 L. Sturm Albert: A Nibelungok a Buda halálában. Kisfal. Társ. Évk. XVII. köt. 3 Dichtungen von Johann Arany. Aus dem Ungarischen übertragen von Andor von Sponer, Leipzig, O. Wigand, 1800. 4 Die Eroberung von Murány. Erzählende Dichtung in vier Gesängen von Joh. Arany. Aus dem Ungarischen übersetzt durch Kertbeny. Leipzig, Friedr. Ludw. Herbig 1851. (Erzählende Dichtungen v. Joh. Arany, II. Band.) Megszállotta immár a völgyet az este, Szürke félhomálya áradozni kezde, Lassan elborítá a tábort, a halmot, A sátort s vezért, ki a tetőn andalgott. 2
