Állami gimnázium, Eger, 1911

25

kel különböző elemekre többé nem bonthatunk és melynek legkisebb részecskéi, atomjai, oszthatatlanok.

Az elektromelmélet az anyag legkisebb részének nem az atomot tekinti, hanem az elektront. Minden atom negativ elektronokból áll, melyek, lord Kelvin szerint, egy pozitív töltésű golyón (atom) belül mozognak. A pozitív töltés nagysága egyenlő az elektronok negativ töltésének összegével. Kelvin hipotézisét J. J. Thomson fejlesztette még tovább. Az elektron az elektromos energia legkisebb központja. A különböző elemek atomjai a bennük foglalt elektronok száma által különböznek egymástól. Az elektronok önmaguk pedig közös és egyforma ősanyagot képeznek.

Oly elektron, mely egyenletes egyenes irányú mozgásoan van, nem sugároz ki energiát; mihelyt azonban mozgását megváltoztatja, azonnal a fény sebességével kezdődik az energiasugárzás.

Minél nagyobb valamely elem atómsúlya, annál több elektronból kell, hogy álljon és annál nagyobb ez atómban felhalmozott energia mennyisége. Az elektronok millió és millió évvel azelőtt csoportosultak különböző mennyiségben atomokká. Azóta földünk hőmérsékleti és nyomásviszonyai megváltoztak és ezen megváltozott viszonyok között az elektronkapcsolódások sem maradhattak a régiek. A nagy atómsúlyú elemek atómjai széthasadnak, elektronok válnak szabaddá és mint energiaközpontok a legkülönbözőbb módokon nyilvánulhatnak. Az ilyen nagy súlyú atomok tehát energiájukból addig és annyit fognak átadni, amíg oly elektroncsoportok képződnek belőlük, melyek a megváltozott viszonyok, azaz a maiak között is, megmaradhatnak. Ily módon az egyik elem atómkötelékéből az elektronok elszakadása által egy uj elem kisebb súlyú atomja keletkezik.

Az elektronelmélet segítségével legjobban magyarázhatók a radioaktív jelenségek is. Ezeket a három legnagyobb atómsúlyú elemnél az uránnál, thóriumnál és rádiumnál tapasztalták és ő náluk a hajlam és a lehetőség is a legnagyobb más elemekké át- a lakúlni.

Az újabb vizsgálatok szerint látszólag az összes fémek, bár sokkal kisebb mértékben mint az említettek, bocsátanak ki elektronokat. Mind a három test folytonosan a legkisebb részecskéket hajítja ki magából. így a rádium a /^-sugarakban negativ, az «-sugarakban pozitív töltésű részecskéket sugároz ki, mely utób