Állami gimnázium, Eger, 1910
7 vakult gytilölségnek, mint az őszinte meggyőződésnek. A kor nagy alakjai között pedig sokan vannak olyanok, kik a nagy jelzőre csak szellemük élessége, hatásuk mélysége és ragyogó irásmü- vészettik által tarthatnak számot, ellenben jellemükben sok oly vonást találunk, amit már nem is gyöngeségnek, hanem aljasság- t nak kell neveznünk. E vádak megcáfolhatatlanok, de azért semmit sem vonnak le a felvilágosultság mozgalmának jelentőségéből vagy értékéből. Nem szabad felednünk, hogy a kor gondolatainak, törekvéseinek jó része megnemesedve, megtisztulva felszívódott modern világfelfogásunkba, immár nélkülözhetetlen és megdönthetetlen pillérévé vált kultúránknak. Az emberi értelem s a tudomány magas értékelése, küzdelem a társadalmi egyenlőtlenségek és igazságtalanságok ellen s az elnyomottak és a gyengék érdekében, az elérhető legnagyobb szabadság követelése az egyén s a nemzet számára, embertársaink megbecsülése, még ha más fajhoz vagy valláshoz tartoznak is s általában az emberi méltóság fogalma, mindezek oly kincsei a művelt emberiségnek, melyek méltán a civilisatio eddig elért legnagyobb eredményei közé számítanak. A XVIII. század szellemi küzdelmeinek megértéséhez tudnunk kell, hogy e korban általános meggyőződés volt az, hogy az ember kegyetlen, lelketölő rabságban sínylődik. Láthatatlan, de nagyon is érezhető bilincsek tartják lenyűgözve. Mint polgárt, mint valamely nemzet tagját, a rettenetes súllyal ránehezedő despotis- mus, önkényuralom teszi magával nem rendelkező, tehetetlen rabszolgává. Mint a társadalom tagja, ki van szolgáltatva a kiváltságos osztályok hatalmának, az ő osztályrésze az örökös munka, ■ ellenben a kultúra áldásaiból teljesen ki van közösítve. Mint gondolkozó eszes lényt, bilincsekbe szorítják saját tudatlansága, babonái, előítéletei,, meg a gőgös áltudomány, mely a maga sokszor ingatag, sokszor téves tanításaival szemben nem tűri a kritikát, sőt — a fölvilágosultság harcosai szerint — a vallás is, mely hitet követel, nem belátást, nem az ész által is megokolható meggyőződést Végül mint cselekvéseiben erkölcsi elvektől, szempontoktól vezetett lényt, megrontja a társadalom, mely igazságtalan előnyökkel, fénnyel, pompával halmozza el a kiváltságosakat s ugyanakkor minden terhet a kitagadottak, a dolgozó emberek óriási tömegére hárit, kifejlesztve az elsőkben a gőgöt, az utóbbiakban a gyűlöletet az emberszeretet helyén. Ami tehát az embert oly szerencsét
