Állami gimnázium, Eger, 1910

56

rólunk. A modern paedagogia és higiénia minden követelményeinek megfelelő, remek, új iskolában helyezett el minket. A szíves, meleg fogadtatás kellemes érzésével szívünkben indultunk Pécsi Jenő dr. kedves kollegánk szeretetreméltó és szívélyes kalauzolása mellett a püspöki palota felé. Megilletődéssel álltunk Szt. István híres bazilikájának helyén. A régi dicsőségnek már csak morzsáit látni itt-ott; egy-egy régi emléket őriz a Mária Terézia alapította püspöki székesegyház gazdag kincstára, melynek megbecsülhetetlen értékű kincse Szt. István koponyájának egy darabja. Magasabb osztályú tanítványainknak Vörösmarty szobra és különösen a cisztercita templom sekrestyéjének gyönyörű fafdragványai tetszettek. Este különös megtiszteltetésben volt részünk. A város vendégei voltunk ; ott vacsoráztak velünk Kerekes Lajos dr. alpolgármester és Polczer Péter gazdasági tanácsos urak. Visszatérőben a kirándulásról is hasonló szíves vendéglátásban részesültünk, a mikor még Kelemen Béla főreáliskolai igazgató úr is megtisztelt minket a vacsorán való részvételével. A mennyire sikerült tanítványaim érzelmeibe behatolni azt tapasztaltam, hogy a székesfehérvári szíves fogadtatást azt a megbecsülő, diszkrét szerető gondoskodást és egyáltalában azt a szívélyes figyelmet, a hol csak megjelentünk tanítványaink soha elfelejteni nem fogják. Fogadják mindnyájan, kik szeretetükkel és gondoskodásukkal körülvettek, hálás és igaz köszönetünket. Másnap reggel abban a kellemes tudatban távoztunk a város vendégszerető falai közül, hogy végleg még nem veszünk búcsút.

Lepsényen túl már erős izgalom fogta el a tanuló-sereget. Mikor látjuk már a Balatont? ez volt az örökös kérdés; és mikor végre az első csillámlását megpillantották, többé őket az ablakoktól eltávolítani még erőszakkal sem lehetett volna. Siófok volt az első Balatonmelléki állomás. Barátságtalan szürke idő fogadott itt, de a Balaton ezért mégis szép. A mint Füredre visz minket a Kelén, fehér tarajos habjai és átellenben a szép Zala gyönyörű rajzolatú partjai örökre eltörölhetetlen nyomot véstek fiaink leikébe. „Hát valóban a mienk ez a szép kincs, bár még soká, nagyon soká mehetnénk rajta, be szép, be gyönyörű.“ Ilyen és hasonló kérdések és felkiáltások ostromolnak szüntelen. Mások szótlan me- redezéssel nézik, nézik, percekig mozdulatlanul és nem tudnak betelni látásával. Szép, valóban mindig szép a Balaton ! — Délben kitűnő ebéddel vártak az Eszterházy-szállóban; de a mi