Állami gimnázium, Eger, 1910
34 nek át. A regényfonna kiváltképen alkalmas volt a sentimentalis íiónak. A classicus tragédia gyorsan folyó cselekvényt kívánt, hiszen az idő egysége nem engedte a cselekvény lefolyását 24 órán túl terjedni. Ezzel szemben a regény a maga korlátlan terjedelmével számos alkalmat nyújtott az áradozó kitérésekre, lehetővé tette a hős lelki életének behatóbb rajzát, az időbeli kiterjeszkedést a hős lelki világának meg élettörténetének festésében. Ennek az érzelmes regényirodalomnak legkiválóbb emléke Rousseau Uj Heloiz című műve 1761-ből. A könyv nem a cselekvény érdekességével hat. Hiszen az egész történet, mint az általában a rokon természetű műveknél tapasztalható, végtelenül egyszerű. Saint-Preux és előkelő taníiványa, Júlia a regény hősei. Szeretik egymást, de társadalmi helyzetük különbsége elválasztja őket. Júlia másnak lesz hitvese, a két szerelmes soká nem látja egymást, majd midőn újra találkoznak, érzik, hogy szerelmük most is a régi. A történet végét előre sejthetjük. Mi más lehetne az, mint az erkölcs diadala. Júlia mint hű hitves, mint gyermekéért önmagát feláldozó anya hal meg. Nincs a francia irodalomnak egyetlen egy régibb regénye sem, mely ennél a könyvnél nagyobb hatást ért volna el. Minden érzelmes lélek, nők és férfiak, de különösen a nők, boldog könnyeket sírtak e mű olvasása közben. Ma is megvannak azok a levelek, melyeket messze országokból, tengeren túlról is, Rousseauhoz intéztek lelkes olvasói. A csodálat elragadtatás és hála hangja szólal meg e levelekben a kort jellemző lelkes, érzelmektől áradozó hangon. E nagy hatást nem érdemetleniil érte el Rousseau. Művében minden megvan, amiért ez a kor lelkesedett: könnyeket ontó érzelmesség, hatalmas szenvedélyek, az erkölcs dicsőítése, a müveit társadalom, a főváros életének túlzóan sötét képe, a természet s a természetes, egyszerű élet meginditóan szép rajza és — a század oktató, erkölcsöt prédikáló irányának megfelelően — remek ékesszólással megírt elmélkedések a társadalom bajairól, a nevelés kérdéséről. Hogy a XVIII. század irodalmának ezen most vázolt irányzatában az erkölcsösség és érzelmesség egyaránt fontos szerepet játszik, ennek okát a felvilágosultságnak már említett, sajátságos erkölcsi felfogásában kell keresnünk. Tudjuk, hogy e kor az érzel- mességet az erkölcsösség jelének tartotta. Miben kell már most ezen uj, érzelmes-erkölcsös irány fon- ssoötágát látnunk? Előszr is abb oh ngy,a arégibb eredetű, de a
