Állami gimnázium, Eger, 1910

29

páját csodálja, a művelt társadalom gyailó, romlott és alapjában, véve szánalomra méltó tagjaival szembe helyezi a természet fiának nemes egyszerűségét, előitéletektől el nem homályosított józanságát, ösztönszerű erkölcsösségét. Mindezen munkák hatalmas népszerűségre tettek szert. A fönt említett müvek 1749 és 1762 között jelentek meg s nyomukban erősen divatba jött a művelt társadalom heves támadása s a természetes élet szépségének élénk kiszínezése. Az. ily irányú francia művek közül leghíresebb Bernardin de Saint- Pierre Pál és Virginia című kis regénye, 1787-ből. Két gyermek boldog, ártatlan életét festi e kis regény az óceán egy távoli szigetén, békés, jólelkű emberek között, a leggyönyörűbb természet ölén. De boldogságuk csak addig tart, míg Virginia vissza nem kerül Európába, hol egy gazdag rokon müveit kisasszonnyá akarja nevelni. Vége az idyllnek, vége a boldogságnak, a két fiatal lélek csak a halálban fog egyesülni. íme a Rousseau ellentéte: a természet nagyszerűsége, a természetes élet szépsége szembeállítva a müveit világgal, mely annyi akadályt gördít az emberek boldogságának útjába. De más módon is megnyilvánul az irodalomban a kor mély vonzalma a természethez s a természeteshez, egyszerű- höz. Mint már föntebb is említettük, ráterelődött a figyelem az egyszerű, természetes, népies költészetre. A francia irodalom remekei helyett most a népi, meg a népies, nemzeti talajból kifejlődött műköltészetet fogják csodálni és követni. Rousseau főmüveivel egy időben jelent meg Angliában két végtelenül fontos gyűjtemény. Az egyik Macpherson Jakab gyűjteménye Ossian énekeiből, a másik Percy Tamás skót népballada gyűjteménye. Mind a két könyv naiv költeményeket tartalmaz. Az első könyv ősi kelta hősi énekek, mondák gyűjteménye, a Krisztus utáni első századokból, amely énekeket a hagyomány Ossiannak, a királyi származású költő-harcosnak tulajdonított, aki magára maradva, kiirtott törzse hagyományait, vitézi tetteit énekli meg. E költemények hihetetlenül nagy tetszést arattak, nemcsak Angliában, hanem úgyszólván az összes müveit országokban, részint naivságuk, részint borongós, melancholikus, a század érzelmességének nagyon kedves alaphangjuk által. Együtt emlegették Ossian énekeit Homeros költeményeivel, sőt sokan amazokat tartották szebbeknek, értékesebbeknek. A Percy könyvében foglalt skót balladák szintén világhírre tettek szert. Tragikus, sokszor titokzatos, misztikus és drámai elevenséggel megalkotott költemények ezek. Még egy harmadik nagy felfedezés történt ugyan-