Állami gimnázium, Eger, 1909

4

Ha keresem, hol e nagy jellemnek forrása, könnyen megtalálhatom, rávezet egész munkásélete: ez az ő erős vallásos meggyőződése, mely róm. kath. hitéből fakadt. Hitéből származott istenfélelme, a keresztény erkölcstanokból nagy erényei, felebaráti szeretete és nagy igazságérzete. Ezekből alakult ki jelleme, mely éreztette vele, hogy nemzetével szemben kötelességei vannak, hogy Istentől nyert tehetségét, bölcseségét, annak szellemi és anyagi felvirágoztatására fordítsa. Legszebb szónak tartotta a tettet s cselekedett.

Törvényhozó ő a szó legnemesebb értelmében. Bejárta a külföldet, ismerte a hazai viszonyokat s gazdag tapasztalatai és tanulmányai nyomán érlelődött meg benne célja s céljának elérésére terve. Célja: hátramaradt nemzetének felvirágoztatása; terve r hogy nemzetének nagy átalakítását, újjászületését lassan, megfontolva, minden nagyobb megrázkódtatás nélkül érje el.

Jól tudta azt, hogy a magyar keresztény királyság keresztény- hitünkből épült fel épúgy, mint Európa többi állama, azért természetes józan esze, bölcsesége azt diktálta, hogy ezt a fundamentumot nem szabad megbolygatni, mert különben összeroskad az. egész államépület s maga alá temeti a nemzetet; hanem maradjon meg ez az évszázadok viharát kiállott fundamentum és hogy a további építkezést csak ezen az alapon lehet és szabad folytatni s vele fejleszteni az államot. Ilyen őre ő a nemzeti hagyományoknak.

Tudta azt is, hogy Magyarországnak törvényes kapcsolata van Ausztriával, azért a megejtendő reformoknak olyanoknak keli lenni, melyek az országnak ezt a közjogi kérdését nem érintik, mert ez a kivihető reformokat is könnyen elakasztaná. Tisztában volt azzal, ha a nemzet megkívánja, hogy jogai tiszteletben tartassanak, viszont neki is tisztelni kell mások jogát. Ő a nemzet haladását a király és a nemzet közti jó egyetértés és bizalom ápolásában kereste, nem pedig megbontásában. Mert a haladás^ ban nem a túlzás a helyes irány, mert az rombol, hanem, a bölcs mérséklet, mert az megtart és épit. S midőn látta, hogy mégis vannak, akik ezt a kérdést helyezik előtérbe, tudása s lelke egész felháborodásával száll síkra — népszerűségének kockáztatásával — azok ellen, kik veszedelembe akarják sodorni a nemzetet s prófétai lélekkel jósolja meg a bekövetkező nagy nemzeti szerencsétlenséget. Neki nem népszerűség kellett, hanem békés, biztos haladás.