Állami gimnázium, Eger, 1909
23 hazafelé vágtat, testet láthat; a múltban viszont: furulyáit, legelészett, későn érkezett, mi telhetett tőle, nagyot ütött. Mintha kiszámította volna, a jelenben hétszer, a múltban ötször teszen változtatást. Ezek között a lyrának, kevésbé ugyan, de mégis hely- lyel-közzel szinte úgy sajátja lévén, mint a beszélynek, a leírás ■— ezt is művészi arányban találjuk a történet terjedelmével, mint: szamáron, nagy a juhász boldogtalansága, gyepes hanton, nyája elkeseredésében. Az itt felidézett lyrai elbeszélésben két történeti személy tűnt fel előttünk. Egyik a juhász és másik? — egyné- melyik nevetni fog rajtam, de már csak kimondom: a szamár. Megvallom, a dalkezdet e sorában: „Megy a juhász szamáron, e másodrendű ugyan, de mégis történeti személlyel találkozván, midőn a juhász az eseményen akar bosszút állani s ezt a szamáron követi el: dalát ritka szerencsével rekeszti, akarom mondani fejezi be. A Juhász-tusát, mint valódi dalművet a föntebb említett tulajdonokkal együtt azon szempont is tetemes fokozatra emeli, miszerint a történet ábráival, úgymint a juhásszal és szamárral, valamint kezdetben úgy a dal befejezésben is találkozván, minden halálozás környezete mellett is (noha — bár az élvezőnek könnyű — de az ítésznek e kérdésére: vájjon e dalmű a dalnak játszi vagy komoly világába sorozandó-e? — rövid meghatározot- sággal felelnie, legalább nekem úgy látszik, fölötte nehéz) jóízűen és édesen mosolyodunk el/‘ A legrövidebb példát vettük fel, de már ez is eléggé mutatja Szemere analizáló kritikai módszerét. Legritkább példánya módszerének és példányképe egy költő magyarázatának és megítélésének a Szózat és a Fóthi dal magyarázata. Szerinte a kritikusnak tiszte az, hogy kimutassa a helyest és helytelent, az igazat és nem igazat, a jót és rosszat, a szépet és rútat, de mindig igazságosan, irigység és kedvezések nélkül és soha egyebet ne tekintsen, mint a literatúra javát; jó' kritikának mindig léteznie kell, mert ez a tudomány és Ízlés világában fényt terjeszt. Példa erre a német literatúra, ahol az irodalom aranykora a kritika aranykorával együtt lépett fel. Köztudomású dolog, hogy a jó kritikus alapos ismeretekkel szokott bírni; Szemerében is ezt látjuk. Az olvasó csodálkozik azon széles ismereten, melyet Szemere bírt. Kritikájában soha sem mozog általánosságban és sohasem felületes, példaképe lehet
