Állami gimnázium, Eger, 1909
11 Szemere előtt Confessio vagyis megvailás és igy nem a közvilág benyomásából dalol a költő, hanem a saját leikéből; nem szórja szét alkotó tehetségét, hanem mintegy központosítja, önmagába zárja. Természetesen e nézetét Szemerének kiválóan a lírai költészetre kell értenünk, mint az én költészetére; és itt némi ellenkezésbe jutna Szemere azon közfelfogással, hogy az igazi lírai költő csak akkor nagy költő, a mikor saját emberöltője, saját kora lelki életét minél hívebben tükrözi vissza, más szóval a nagy költő emberöltőjének érzelmeit, gondolatait, szenvedélyeit mintegy magába fogadja és azután azokat saját költői lelkületén átszűrve, a maga eredetiségét rányomva adja vissza művészi formában. Ezen látszólagos ellentét nem áll a lirai költőre; korántsem lehet a lirai költő annyira befolyásolva saját emberöltője által; a lírának első sorban a mikrokosmos, a belvilág ad tárgyat és pedig magának a költőnek a belvilága, magának a költőnek a lelki élete; hiszen ha más adja a tárgyat, más adja az érzelmet, más a gondolatokat, akkor lirai költői egyéniségről keveset szólhatnánk, már pedig lira és költői egyéniség együtt jár, a hol az egyik, ott a másik is. így tehát midőn Szemere a lirai költészet tárgyát, a költő lelkét veszi, csak következetes marad azon állításához, hogy az igazi költő nemtői, teremtő orgánummal bir, mint egy másik helyen és igy szól a lirai költőről: „Magad vagy a műdal; magad a dalszemély, Mely mindig magáról, önmagáról zenél.“ Ezt Petőfiről mondja, mint a magyar irodalom legnagyobb költőjéről. A nemtői orgánum egy költőnél még nem elég ahhoz, hogy valaki költőmüvész legyen. A nemtői orgánum a teremtő erő a költőben, mely a gondolatokat és eszméket szüli, de ezek még nem lehetnek Szemere szerint a költői műnek anyaglatai (matériáiéi), míg azok fel nincsenek keltve; ezt a felébresztést, ezt a felserkentést pedig a szellemültség, az inspiráció eszközli. így tehát a költő két természetfölötti jeggyel bir, a nemtői orgánummal és az inspirációval; az inspiráció megelőzi tehát a nemtői orgánum működését. Az inspiráció serkent, a nemtői orgánum alkot. Szemere természetesen ezzel korántsem mondott újat, minden esztétikus és filozófus, a ki csak a költészettel mint művészettel foglalkozott, mondotta már ezt; csakhogy mégis van ebben a felfogásban
