Állami gimnázium, Eger, 1908
49 A szeméremérzetről azt mondja Foerster, hogy egyedül (talán helyesebb lett volna itt azt mondania, hogy „főkép“) ennek ápolása biztosíthatja az egyedet saját rossz gondolatainak uralma ellen ; s a rossz gondolatokkal szemben van leginkább szüksége az embernek védelemre. — Mindenki előtt — ügy hiszem — a legnagyobb mértékben visszatetsző lehet az, ha egy gyermek szájából illetlen beszédet vagy nótát hall. Az a gyermek, aki mélyen elpirul, hacsak egy helytelen szó üti is meg fülét, vagy ha valami illetlenség botránkoztatja szemét, az bizonnyal maga sem fog csúnyákat beszélni, még gondolni sem; különben nem pirulna, nem volna szemérem- érzete. — A pirulni tudó, szemérmes gyermek lelkét leginkább a tiszta tükörhöz tudom hasonlítani, melyen a legkisebb lehellet is meglátszik. Ezt a fényes tükröt, az ártatlan gyermeki lelket homá- lyosítja be az, aki a gyermek előtt szavait, tréfáit, adomáit meg nem válogatja, vagy rossz példát nyújt a saját viselkedésével, avagy olyan helyekre viszi a gyermeket, ahol az helytelenséget hallhat vagy láthat. S a léleknek ilyen bepiszkítása után el is fog ám — rövid időn belül — maradni az a pirulás (a behomályosított tükrön sem látszik többé a lehellet); eltűnik az ártatlanság pírja, melynek pedig a világon a legszebb, de egyszersmind a legkényesebb színe is van: hamar megfakulhat. A Szentírás szavai között a legmegrázóbb hatást tették rám, már gyermekkoromban, e szavak: „És aki megbotránkoztat egyet e . . . kisdedek közül, jobb volna annak, ha malomkő köttetnék nyakára és a tengerbe vettetnék.“ *) Egyéniséget akarunk a gyermekből csinálni: „egész11 embert, ki teljes lelki és testi erővel egészen meg tudjon felelni mindazon kötelességeknek, melyeknek teljesítését az égi és földi haza, a család, a társadalom, a saját énje, hivatása tőle megkövetelnek. Olvasom,**) hogy eredeti egyéniség és akaratélet nagy lelki harcok, fáradságok gyümölcse szokott lenni. Nos igen, a határozott körvonalakkal stilizált erős egyéniségnek, a sziklaszilárd akaratnak fejlesztése nagy küzdelmekbe kerül. De nincs győzelem küzdelem nélkül, viszont nincs küzdelem erő és akarat nélkül. A küzdelem folyamán nyilvánuljon meg az erő az ellenállóképességben, a szívós kitartásban; az akarat pedig nyilatkozzék meg a lélek azon el*) Szent Márk, 9. 41. **) Trikál József: Az akarat fejlesztése. (Alkotmány, 1909. ápr. 14.) 4
