Állami gimnázium, Eger, 1908
5 hagyott „árva“ lehet! Az apát a hivatal, kenyérkereset, az anyát a háztartás gondjai nagyon lefoglalják; no meg aztán szórakozni is kell, vagy gondozni a kertet, baromfi-udvart! Jó, jó; — csak közben fonnyadásnak ne induljon a legkedvesebb virág, csak közben el ne kallódjék a legdrágább jószág! Azt a magára hagyott „árvá“-t az egyedüllét, a nem-törődés — melynek a gyermek tudatában van — bűnre viszi s vétkezik önmagával lelke-teste -kárára; vagy megunva az egyedüllétet, keresi a cselédnek — épen nem épületes — társaságát, s ebből nem kisebb bajok származhatnak ; avagy az utcán keres szórakozást s annak porával szívja be magába a lelki-testi rossznak bacillusait. Hancúrozik utcagyerkőcökkel, megbámulja a kirakatok szennyét, piszkát: aljas képeit; lapjait, könyveit. (Jaj a gyermek erkölcsének, ha ilyeneket esetleg a szülőnél is lát!!) Vegyük azonban, hogy a szülő nem hagyja magára a gyermeket, de a gyermek kedvéért nem is mond le saját szórakozásairól, és magával cipeli azt a léha jourokra, kávéházba, orfeumba, színházba, mindenféle mozgófénykép-előadásra, — nem törődve azzal, hogy e helyeken a gyermek sok olyant láthat vagy hallhat, ami őt megronthatja ; pedig nem szabadna látnia vagy hallania olyant, ami nem neki való. Otthon aztán — megeshetik — még vendégek előtt produkálja is magát a gyermek és előad közkívánatra — általános derültség között — orfeum-kuplékat. Egy pesti, 1. osztályos volt tanítványom atyja dicsekedett egyszer előttem, hogy fiának milyen kitűnő emlékező-fehetsége van. Együtt voltak apa és fiú a színházban — egy frivoloperette-előadáson — és a fiú — mily öröm és boldogság! — otthon a színdarab minden dalát el tudta énekelni. No, erre ugyan „büszke“ lehet az apa! — Miután így lassanként — de sokszor nem is lassan, hanem szemlátomást rohamosan — szülei gondatlanság, nem-törődömség, — hogy ne mondjam: könnyelműség, lelkiismeretlenség, — és e súlyos mulasztások folytán — rossz társaság, rossz könyv, helytelen szórakozás szerencsésen (!) bemocskolták a gyermek tiszta szívét-lelkét és a gyermek erkölcsi érzéke fokról- fokra gyöngül, s elveszti kedvét a munkához, el a neki való nemes örömök élvezéséhez; s miután végül olyant csinál, hogy az iskola kénytelen őt falai közül kitenni: akkor, ugy-e bár, — tisztelt Szülők, — mindennek az iskola az oka?! — Ha pedig nem derül ki a tanuló vétke, s tovább folytatva életmódját, blazírttá, életúnttá válik s túlérett lesz, még mielőtt hivatalosan „érett“ volna, akkor, ugy-e
