Állami gimnázium, Eger, 1908
48 elvont „magaslatira, amelyen a „művelt“, felnőtt ember áll (vagy legalább is képzeli, bogy áll), hogy t. i. az erényt pusztán a maga szépségéért kövesse, a vétket meg a maga rútságáért kerülje, — az istenfélő gyermeket az őszinteség fogja a helyes úton megtartani; vagy ha onnan letért, a töredelmes bánathoz vezeti.* Az ilyen őszinte gyermek sohasem fog oly könnyen és sokszor vétkezni, mint a nem őszinte. A másik nagykihatású vétek: a tisztátalan gondolat, kívánság, tett. Nem csatlakozom azok nézetéhez, kik az ú. n. „fölvilágosítás“ hívei.*) Szilárd meggyőződésem, hogy ez nem fogja célját elérni, sőt ellenkezőleg, rontani fog. Foerster, a már említett filozófus és pedagógus, mindenféle felvilágosítás helyett e téren erősebb védelmet lát az akarat nevelésé-ben és a szeméremérzet (Schamgefühl) megóvásában.**) Az akaratról már Szent Ágoston mondja,***) hogy az a lelki élet súlya (,,pondus“-a). Természetesen, ennek a mondásnak, mint általában az erkölcsi nevelésről itt mondottaknak csak úgy van értelmük, ha az akaratról, mint az Istentől az emberbe oltott szabad akarat-ról beszélünk. A szabad akaratnak első kellékei: úgy a lelki, mint a testi élet egészsége. — Igazán „szabadinak pedig azt az embert fogjuk nevezhetni, aki képzeletén, érzelmein, tettein uralkodni képes. Nohát, ilyen „szabad“ embereket kell nekünk nevelnünk! A képzeletnek, fantáziának meggyőzésére Foerster is nagy súlyt helyez. — Nem könnyű dolog — természetesen — uralkodni gondolatainkon avagy érzelmeinken; hisz’ ez sokszor még nehezebb, mint uralkodni tetteinken. — E nehézségeknek, a rosszra való hajlandóságnak a leküzdésére Foerster elsősorban az akarat nevelését hangoztatja. Hogy történjék az akarat nevelése, edzése ?! Szerinte ennek egyik módja volna pl. az, hogy mindenféle más téren „akarat-gyakorlatok“-at (Willensübungen) végezzünk: így pl. történjenek gyakorlások a hallgatásban, korán-kelésben, böjtölésben, stb. Mindez elő fogja mozdítani a gyenge akaraterő regenerációját. (Igen talpraesett és praktikus, józan észjárásra valló gondolat.) *) Egy újabbkori pedagógus, O tto Ernst szellemesen megjegyzi, hogy ö még sohasem talált a „mindent tudó" gyermekek között szeretetreméltót. **) L. id. mű, 57.-75. 11. ***) De Trinität e, 1. XI. 18.
