Állami gimnázium, Eger, 1908
45 ságában azt hinné (amit —- úgy látszik — az az anya szavaiban kifejezésre is akart juttatni), hogy a szülök majd csak „kijárják“ az ő meg nem buktatását, nohát akkor — remélem — minden okos szülő — helyes módon — még csirájában el fogja tudni fojtani —• egyszersmindenkorra — az ilyen esztelen és veszedelmes balgaságot. — „Minek menjek?“ — mondják sokan. „Ha szükség van rám, majd úgy is értesítenek!“ — Az iskola, melynek pár száz (Budapesten esetleg ezer-egynehány) növendéke van, örökké levelezhetne, ha minden szülőt mindig külön meghívóval kellene meghívnia. „Külön“ értesítést az iskola csak azon növendéke szüleinek küld, kinél már baj mutatkozik. Miért várják be mármost a szülök ezt a szükség által diktált meghívót?! Miért nem igyekeznek a bajt látogatásaikkal esetleg megelőzni ?! — Aztán meg nemcsak a bajjal küzködő rossz tanuló, hanem a sikerekkel dolgozó jó tanuló iránt is lehet ám — és kell is — a szülőnek érdeklődnie: hogy vájjon megvan-e még a fiú régi igyekezete, nem hanyagolja-e el magát ebben vagy abban, nem vett-e a tanár szorgalmában avagy magaviseletében valami kedvezőtlen jelet észre, stb. — Hát hiszen az, a gyermekét szerető, gondos szülő majd csak fogja tudni, mit is kérdezzen ő drága fiacskájának nevelőjétől, tanárától. — Kifogásul mondják sokan azt is, hogy a tanár nem veszi szívesen, ha zavarják. Hát kérem, ha rosszkedvű is ép akkor az a tanár, gondolják meg, hogy neki is vannak idegei és hogy talán csak egy-két perccel előbb szerzett neki kellemetlen pillanatokat valamelyik rossz diákja. Azonban akármilyen morózusan is fogadná Önöket az a tanár, látogatásukból csak nem származhatik valami rossz a fiúra nézve?! — De megeshetik az is, hogy a legjobb kedvű tanárt maga a szülő kedvetleníti el. Nemrégen egy anya, kinek kíméletesen előadtam, hogy fia nem egészen jó viseletű, nem is mond mindig olyat, ami a valónak teljesen megfelelne, meg hát dolgozataira sem ügyel eléggé, — fölkiáltott: „Az én fiam?! Az nem létezik! Tanár Úr téved! Az én fiamnál nincs jobb tanulója az egész osztálynak !“ Természetesen, az ilyen szeretetreméltó fellépésből sem származhatik semmi rossz a fiúra nézve. — Kérjük hát a tisztelt szülőket, ne féljenek tőlünk, hanem jöjjenek el, — és pedig necsak akkor, mikor már itt a baj, itt a rovócédula, itt az értesítő, közeledik az évvégi vizsga; akkor inkább el se jöjjenek: mert ez az eljövetel csak szomorú megvilágításba helyezi eddigi nem-törődöm- ségüket és nem vet kedvező fényt a fiúra sem, ki tehát csakugyan
