Állami gimnázium, Eger, 1908
42 igazmondás kötelező voltáról, az egyeneslelkíiség kívánalmairól, mikor azoknak, kiket legjobban tartozik tisztelni a földön: szüleinek szankciónálásá-val, szüleinek — bocsánat — hazug írásával becsaphatja a tanárt: — arról mindenki tiszta fogalmat alkothat magának, talán csak épen az így elfogult, érzelgő szülő nem! — Szemben ezen túlzással, mely itt a gyermeknek az iskolai büntetéstől mindenáron való megmentésében jut kifejezésre, a másik túlzás, mely viszont az iskolától kívánt otthoni büntetés túlhajtásában, túlságos szigorban nyilvánul meg, bizonyára igen ritkán fordul elő. E sorok írójának eddig csak egyetlenegy ilyen esete volt. Egy 1. osztályú tanulója ismételten hanyagul, hányi-veti módon készítette el házi feladatát. Büntetésül a megbírált feladatot otthon anyjának meg kellett mutatnia, mit neki az anya láttamozásával kellett igazolnia. A kis fiú másnap keserves sírással teszi jelentését, hogy édes anyja meg is verte, azután vacsorát se kapott és este 8-tól éjféli 12 óráig kellett térdelnie. — Hát, kérem, ne túlozzunk se így, se úgy! A tapintat, a józan ész, a gyermek ismerése, a körülmények latolgatása, az elkövetett vétek nagyságának mérlegelése, a bűn és büntetés közötti kapcsolat szemmeltartása legyenek irányítóink a büntetés mikéntjének megállapításában. Mindenki előtt tehát kétségtelenül biztos és világos lehet az; hogyha az otthon az iskolát minden téren hathatósan, céltudatosan, tapintatosan nem támogatja, akkor a tárgyalt miniszteri rendeletnek az a nemes intenciójú intézkedése, mely az iskola kötelességévé teszi a tanulók iskolán-kívüli ellenőrzését is, eredményt nem fog elérhetni, akárhogy is igyekszik az iskola a maga részéről a rendelet minden betűjének eleget tenni. Ezért hangsúlyozza e rendelet is — mint már említettük — a szülei ház és iskola együttműködésének szükségességét. Ez együttműködést akarja megkönnyíteni, előmozdítani a vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztériumnak a múlt évi augusztus hó 21-én (99258. sz. a.) kelt rendelete is, mely az ú. n. „tanári' fogadó-órák“-ra vonatkozik. A rendelet elején hivatkozás történik arra, hogy már korábbi rendelkezések (nemkülönben az 1890-ben kiadott Középiskolai Rendtartás, valamint az 1897-ben kiadott Utasítás Középiskolai Igazgatók Számára) hangsúlyozzák annak fontosságát, hogy az iskola nevelői-munkájában a szülői-ház közreműködésére törekedjék;— és kötelességévé teszik az igazgatóknak épen úgy, mint minden egyes tanárnak, hogy a tanulók vallás-
