Állami gimnázium, Eger, 1908
32 gőn. Ki legyen a gyermek sétatársa?! Hát a legszebb, ha a szülő lehet az! Ilyen, a természet ölén végzett sétákon de sok szépről, jóról, komoly dologról beszélhet az apa fiának ! Apa és fiú között nem egyszer fennálló bizalmatlan közönynek, sőt hidegségnek kiirtói volnának ezek a séták! — Persze, a sétára sem engedjük a fiút rossz társakkal, akkor inkább sétáljon egyedül! Örvendetes, nagy események a diák életében a kirándulások. De semmi szín alatt se engedjék meg a szülők, hogy fiók valami vakációi nagy gyaloglásokra vállalkozzék. Ezek a gyalogszerrel történő „utazások“ a tanulóra nézve, ki csak szerény anyagi eszközökkel rendelkezik (zsebében talán csak egy pár koronával indul a nagy útnak), diákhoz nem méltó kéregetéssel: szállás-, koszt-, sőt pénzkéregetéssel vannak egybekapcsolva, — s ez bizony a gyermek önérzetére nem lesz kedvező befolyású. De ha van is a fiúnak elég pénze, számolnunk kell még másféle körülményekkel is, melyek nagy veszélyt rejtenek magukban. A vándorifjúnak be kell térnie éjjeli szállásra, ki tudja, miféle korcsmába; és e helyeken, meg az úton is, belekerülhet, ki tudja, kiknek a társaságába. — Maga a vallás- és közoktatásügyi minisztérium oly fontosnak tartja e kérdést, hogy erre vonatkozólag rendeleteket is bocsátott ki (1906. március 9-én 97249/905. sz. a., és nemrég, 1909. május 10-én 302. ein. sz. a.). — Ez utóbbi rendelet elején hivatkozik a minisztérium egy jellemző esetre: Az előző év nyarán magyar tanulók Párizsba gyalogoltak, de útközben elfogyván a pénzük, párizsi nagykövetségünkhöz fordultak segélyért, kérve ingyenes hazaszállítást; és a lakosság jótékonyságához is folyamodtak. Mivel — írja azután a rendelet — napjainkban az ilyen módon való vándorlás és kéregetés az illető iskola nevelési rendszerét s a magyar tanuló-ifjúságot is rossz hírbe hozza ; de ilyenképen a tanulmányi utazások és gyalogolások az erre vállalkozóknak könnyelműsége folytán közönséges csavargássá fajulhatnak, minden valószínűség szerint erkölcsi züllésre vezetnek, sőt a külföldi államoknak a csavargásra vonatkozó szigorú törvényei folytán az illetőket az elzáratás és eltoloncolás veszélyének teszi ki : — ennélfogva a minisztérium a főigazgatóságok útján felhívja az igazgatókat, hogy a tanuló-ifjúság erkölcsi önérzetére hatva, a vezetésükre és nevelésükre bízott tanulókat a koldulás természetével bíró kéregetésektől és az előre jól meggondolt útiterv és pénz nélkül való gyalog utazásoktól a legszigorúbb fegyelmi büntetések súlya alatt eltiltsák.
