Állami gimnázium, Eger, 1908
23 modern ember szókincséből e szó ugyan hiányzik) minket is jobbakká és nemesebbekké tesz. Az otthoni buzgó ellenőrzést, szerető gondoskodást a hitéleten kívül természetesen még sok másra is ki kell terjeszteni. Ki kell terjeszteni ezután elsősorban arra, vájjon eleget tesz-e a gyermek tanulói kötelességeinek? Megcsinálja-e rendesen, pontosan házi feladványait, megtanulja-e a leckét; tisztán, rendben tartja-e könyveit, egyéb tulajdonát? — És ha nincs meg az a feladvány, ha nincs minden rendben : akkor aztán — akár van sírás, akár nincs, — de a gyermeknek ne legyen szabad sehová sem mennie szórakozni addig, míg kötelességeinek eleget nem tett. Itt a helyesen alkalmazott következetesség, vas következetesség a rendetlen, hanyag, kötelességmulasztó gyermeket — rendes, pontos, kötelességtudó diákká varázsolhatja át. Az iskola a tanév elején nyomtatott szabályzatot bocsát a szülők rendelkezésére. E szabályok előadják azt, hogy az iskola mit kíván meg a tanulótól, mit nem enged meg a tanulónak. Ha a tisztelt szülők közelebbről óhajtanának e szabályok szellemével, e rendelkezések intencióival megismerkedni : hej, de másképen ítélnének meg sokat, amit e szabályzatban most kicsinykedésnek, vagy pláne — óh borzalom ! — szekatúrának tartanak. — Az iskola — pél- dának-okáért — megtiltjaadiáknak a sétapálca-hordást, —és íme, alig köszönt be a vakáció, hát nem egy szülő — talán ezekkel a szavakkal: „Most úgysem lát a tanár!“ — az úrfinak kezébe adja a pálcát. Találkoztam én már nyáron olyan, még csak tíz tavaszt látott tanulómmal, aki pantalonban, magas gallérral, feltűnő színű, hatalmas nyakkendőcsokorral, a legújabb divatú kalappal, kezében sétapálcával — mint egygigerli, vagy jobban mondva, mint egy kis majom sétált peckesen boldog anyja oldalán. Hogy a fiú — ilyen díszben — tanára előtt alighogy megbökte finom kalapját, azt én az ő egész külső megjelenésének teljesen megfelelő, abból logikusan következő szimptómának tartottam. — Ha az iskola megtiltja növendékeinek a sétapálca hordását, ezt nemcsak azért teszi, hogy az esetleges tettlegességeknek ezáltal is elejét vegye, hanem mert arra is gondol, hogy a sétapálcával való járás-kelés, handa-bandá- zás a fiút esetleg szerénytelen, hiúságra hajló, kihívó-viseletű úr- ficskává teszi; amire különben kitünően alkalmas a fentemlített módon való gyermek-kistaffírozás is. (A híressé vált szülői „majomszeretet“-nek egy megnyilvánúlása.) — Hogy a tanuló ujjára
