Állami gimnázium, Eger, 1908
19 a másik nélkül eredményt felmutatni eddig sem tudott, ezután sem fog tudni; hogy lehetne építeni akkor, ha e szentélyek egymás megértése nélkül, sőt egymás ellenére dolgoznak?! így építésről nem, csak rombolásról lehetne beszélni. — Még legkevésbbé szorult a templom a másik két szentély támogatására; hisz’ a templom szenteket tudott nevelni istentelen, pogány családok gyermekeiből, erkölcstelen pogány iskolák növendékeiből! De azért gondoljuk meg csak: vájjon az a gyermek, ki ugyan szereti hitét, a templomot, nem fog-e esetleg idővel elhidegülni iránta, ha otthonában azt gyakran gáncsolják, vagy az iskolában a kathedráról gúnyolólag támadják ?! (Ha ez utóbbi meg is eshetnék, ez csak azt bizonyítaná, hogy az iskola szentélyébe is behatolhat olyan valaki, aki nem vetette le előbb saruit; — nem gondolva arra, hogy a hely, ahol áll, szent.) A valláserkölcsi nevelést az isko'a lényeges feladatának tekinti a tárgyalt rendelet is. Az iskola e kardinális feladatának tudatában munkájához segítségül hívja a templomot, és — természetesen — közre kell működnie e munkájánál szívvel-lélekkel az otthonnak is. Az iskola az egyházi és hazafias ünnepeken templomba vezeti növendékeit. Részemről nem látok elvi akadályokat abban, hogy az állami iskola is — a melegebb időszak beálltával — a katholikus tanulókat mindennap szent-misére vezesse, ahogy ez a szerzetes és kir. kath. intézetekben már régi idő óta szokásos.*) Remélem, ezt, az Istennel való félórai társalgást, avagy adandó alkalommal a körmeneteken való résztvevést, nem fognák időfecsérlésnek nevezni ép azok, kik különben naponként órákat töltenek el üres fecsegéssel. Sajnos, az állami iskolákban a napi munkát Isten segítségül hívása nélkül kezdjük és Istennek szóló hálaadás nélkül végezzük; pedig növendékeinktől megkívánjuk, hogy betanulják szóról-szóra e szép szentenciát: „Mindent Istennel kezdj és végezz!“ *) A Tanítási terv és utasítások (melyeketa magyarországi középiskolai róm. kath. vallástanítás részére a nagyinélt. püspöki - kar 1900. január 29-ikén tartott közös tanácskozása határozatából kibocsátott) mondják a következőket: Jelentős szerepe van az ifjúság vallás-erkölcsi nevelésében a naponkint való szent-mise-hallgatásnak, a rendszeres szentséglátogatásnak, a szombat és vasárnap délutáni istenitiszteletnek, a szent olvasó-imádságnak, a májusi és nagybőjti ájtatosságnak, valamint az ifjúság védőszentjei, Szent Imre és Szent Alajos tiszteletére rendezett ájtatosságnak, ill, ünnepségnek. Ahol ezek régibb dicséretes szokás alapján dívnak, továbbra is megtartandók; ahol pedig nagyobb nehézség nélkül alkalmazhatók, szokásba veendők. o*
