Állami gimnázium, Eger, 1906

7 —

De a köteles munka elvégzésén kívül folytatja Szemere irodalmi tanulmányait is, többnyire német forrásmunkákat olvasva, e mellett versel is, a miről már föntebb megemlékeztünk. Már ekkor, de a juratusi élet ideje alatt még inkább, mely befejezője volt a jogi tanulmányoknak, egész leikével az irodalmon csüng és ideje nagy részét ennek áldozza fel. Alig húsz éves, már kisérti Kármán Urániájának — a mely ekkor rég a múlté — eszméje, lapot akar indítani, mikor egy „Széptani folyóirat“ tervével foglalkozik, a mely azonban csak sokkal később valósul meg. De addig is egy nagy lépést tesz az irói pályán, mikor egyszerre a kor forrongó irodalmi küzdelmeibe veti magát. 1807-ben t. i. a Csokonai-siremlék ügyében, mely Kazinczyt és a debrecenieket teszi ellenfelekké, egy dolgozatot tesz közzé a „Hazai Tudósitások“-ban „Észrevételek Arcádiáról“ címmel. Ebben nagy olvasottságot és éles logikus gondolkozást tüntetve fel, fejtegeti az Arcadia szó értelmét és annak szokásos használatát a régi és uj íróknál, megdöntve azt az értelmezést, a hogyan a debreceniek erről vélekednek. Dolgozatát igy fejezi be: „Én pedig lelkemnek megilletődésében, könnyes szemmel fordulok el a sirkőtől s ismeretlen Arcadiámba térek vissza, a hol az arcadiaiak szokásaik szerént oltárt emelvén, valahányszor a rózsa kivirit, a Széphalom érzékeny ura eránt való buzgóság közt ülöm meg a Gráciák ünnepjeit“. Ezzel a cikkel nemcsak lecsen- desiti némileg a harcot, hanem megnyeri a Mester kegyét is, a ki siet őt levélben üdvözölni, mely levelezés nem is szakad meg, hanem folytatódik s a tisztelő tanítványt barátjává teszi a mesternek.

Ezzel dőlt el mintegy jövő pályájának megválasztása, mert 1808-ban ügyvéddé avattatja ugyan magát, de csak azért, hogy végezzen a jogi pályával, mivel huszonhárom éves szivének minden érzése az irói világ felé vonja, a mester levelei pedig, de meg saját tanulmányai is még inkább ösztönzik erre. Ezt egészen nyíltan ki is jelenti atyjának: „író leszek!“, kinek felelete: „Jól van, legyen kivánatod szerint. Itt van száz váltóforint, élj meg belőle egy esztendeig, akkor megmondhatod megint, szándékod mellett maradsz-e?“ A fiatal Szemere izzad, fázik, nélkülöz, nedves hideg szobában lakik, a csekély évi járadékból ételre is alig jut, mert sokszor „estélire a fekete retek is vajmi jó lett volna“, nem hogy fűtésre telt volna, de mikor az esztendő lejárt, csak előbbi szándéka mellett maradt meg. „No, magam is látom — szólt atyja —