Állami gimnázium, Eger, 1906
25 — küi; de nyilvánvaló, hogy úgy a középkorbeli hosszadalmas alakok, viszont a nyelvujitásbeli rövidített szavak nagyon túlzottak, erőszakosak. Ezeket véve tekintetbe, továbbá azt, hogy nyelvünk keletről nyugatra átplántált virág, azt a következtetést kell levonnunk, hogy a nyelveredet külföldi fejtegetőinek hézagokkal teljes hypothesiseiket a mi nyelvünkre nézve alkalmazni és használni nem lehet. Szemere érzi, hogy nehéz kérdést tárgyal, hogy nagyon mélyen jár és azért sokszor kiált fel segítségért mesteréhez: „Cse- lekedjed barátom, hogy a homályos ösvényeken általad világot kaphassak“, írja egyszer Horváth Istvánnak. Nem tudja megérteni a nyelveknek Schlegel szerinti két osztályát az inflexiós és affixu- mos nyelveket; ez Szemere szerint valóságos gordiusi csomó, a melyen csak úgy lehetne segíteni, mint Nagy Sándor segített. Schlegel szerint a nyelvalkotó egyszerre találta fel az inflexiókat és Szemere felkiált, hiszen akkor az az ember, az a kezdetleges és korlátolt eszű ember végtelen kultúrával birt! ? Schlegel szerinti inflexiós nyelvet Szemere nem tud elképzelni magának! Schlegel szerint a latin nyelv inflexiós nyelv, ezt sem fogadhatja el Szemere és méltán, mert ebben nagyon is sok ragasztók van. Schlegel, illetve az universalis grammatika szerint az inflexiós nyelvek e nyelvtannak subtilisabb részét, a declinatiót a gyökérnek puszta átváltoztatásával képezték; Szemere erre kérdi, hogy miért nem inflectálták a gyökeret például úgy, hogy azok a gyökerek praepositiókká váltak volna, hanem külön szükség volt ezeknek feltalálására, a melyek épen azért a beszédnek hajlithatatlan részeihez tartoznak. A mi nyelvünk ennek ellenére szól, mert nekünk ilyen alakjaink vannak: bennem, általam, utánam, szerintem stb. Az universalis grammatika meghatározta, hogy a particulák is a beszéd hajlithatatlan részeihez tartoznak. Szemere szerint nálunk ez épen megfordítva van, mi a particulákat nemcsak compa- rálhatjuk, hanem decimálhatjuk is. Némelyek az a vagy azt még az obliquus casusban is magok mellé vehetik: a reggel, az estve, némelyek igy még a többes számban is ragozhatok: reggelek, estvék, éjjelek, távolak stb. így tehát hibázna Szemere szerint az, a ki a közönséges grammatika szabályai szerint a particulákat a nyelv hajlithatatlan részei közé sorozná. — Különbségül hozza fel továbbá a van elmaradhatását, úgyszintén a kitételnél annak mindig egyes számban való megmaradását.
