Állami gimnázium, Eger, 1906

— 19 — bennök. íme például a Mondolat Írója ellen irt „Magyar Pegasus“ és a „Lant“ ciműek, melyekre nézve Kölcsey úgy nyilatkozik, hogy Szemere ezen nemben való művészi dolgokat adhatna, mert ebben a tekintetben páratlan a maga nemében. A csacsinak idétlen sóhajtozása, nyögése a múzsákhoz ékes magas szavakban, sokszor valóban költői szavakban érdekes ellentétet képez és épen azért a komikumnak legszebb nyilvánulása. Vagy a Rimkovácsnak elneve­zett Kovács Józsefhez szóló epistolája, mely szintén a finom élcek példája. Csipkedő gúnnyal, igazi Horatiusi lélekkel teszi nevetsé­gessé Kovácsot, különösen az ő rímeit. Elnevezi fülemilének, a ki bejárja Pindus magas bérceit, a ki égbe száll kilenc múzsájával — Szemere szerint néneivel — vagy leszáll a szép Fanni csendes ölébe játszani és kellemesen legelteti tekintetét; és végül Szemere kéri Kovács barátságát, esedezik, hogy fogadja őt is barátjául az ő társaságába. Valóban mondhatjuk Kölcseyvel, hogy Szemere e nemben páratlan, oly finom élcek és gúnyos csipkedések kevés magyar írónál találhatók fel. A „Gnómák“, „Emlékversek“ cim alatt foglalt költeményei afféle apró gondolatok, telve erkölcsi igazságokkal, jó kívánságok­kal, mint a legtöbb ily emlékvers lenni szokott. Némelyik ezek között igazán csattanósan végződik és úgy belsőleg, mint külső formájában is befejezett egész. íme milyen fokozatosan és röviden fejezi ki a régi igazságot: Vita brevis. A gyermek a tarka semmiket kívánja ; Az ifjúnak fényes ideál bálványa; A férfi valónak nyomozza lépését; Az agg üdvösségért önti könyörgését. Ezen lépcsőzeten fut pályát életünk: Czélért élünk s ahhoz csak halva érhetünk. Az utolsó sorban kifejezett gondolat a közmondásokba is beleillenék. Vagy a következő szép gondolat: „Sorsában megnyu­godott szívnek sok a kevés, de legtöbb is kevés annak, ki többre vágy“. Vagy milyen találóan nyilatkozik meg Szemere szikrázó komikai hangulata a következő ő általa elnevezett „Hullony“-ban: Szív az édes miénk, Az ész csak mostohánk; Az a nagy kincs, ez alig Ér egy pipa dohányt. Szemerét Vörösmarty költészete hatotta meg legjobban. Vö­rösmarty Fóthi dala mély benyomással volt a költőnek egész éle­2*

Next

/
Thumbnails
Contents