Állami gimnázium, Eger, 1905
— 23 mindannyiunknak az anyaföld, ha szivünk vérzik s édes barátunk a magány, ha lelkűnkön titkos féreg foga rág. „Vérmérsékletek és szenvedélyek ellenében hatni három úton lehet: szokás, ész és szenvedélyek útján.“ (100.) Feuchtersieben fejtegetéseinek a gyakorlati vonása első pillanatra feltűnik. Az a törekvés, hogy az akarat nevelésének az útját kijelöljük s módját megállapítsuk, Payot*) fejtegetéseinek éppen úgy az indító oka. A szabadakarat gyermekes és naiv. Fontos az akaratra a jellem, melyet bizonyos erők eredőjének tekint. Veszedelmes a kedélyállapot elhatalmasodása s az érzelmeknek a túl- tengése. Bizonyos eszmékről kell gondoskodnunk, hogy akaratunkat ezek irányítsák. Ha állandóan ilyen képzet vezérel bennünket, megtaláltuk az akarat motivumát. Ha a cselekvés már a gondolatban megfogant, magához a cselekvéshez tettük meg az első lépést. A gondolatnak az endosmosis útján érzelmivé kell alakúl- nia, hogy az akaratra hasson. „Egy nemzet, egy politikai tömeg akarata nem egyéb, mint érzelmi állapotok eredője, érdekek, közös félelem, közös rokonérzés.“ (53.) Áttekintettük a modern akarat-elméleteket, s e szemle után bizonyára felmerül a kérdés : mi a végeredmény ? Rögtön szembe- tűn'k az a jelenség, hogy ezek a kutatók a determinisztikus felfogáshoz hajlanak. Amit Schopenhauer éles szeme meglátott, mély igazságnak bizonyéit, s azok az eszmék, melyeket philosophiai rendszerének alapgondolatához híven hirdetett, csak természeteseknek tetszenek, ha arra gondolunk, hogy statisztikusok, történetbölcselők, büntetőjogászok s paedagogusok, kik a legszigorúbb indukciót alkalmazzák, arra a kategorikus törvényre jutottak, melyet Schopenhauer is hangoztatott, hogy akaratunkat a jellem és a motívumok határozzák meg. Dr. Elek Oszkár. :) Az akarat nevelése.
