Állami gimnázium, Eger, 1905
— 21 elméletére. Ami Schopenhauernek a jellem, az Lombrosonak a deliquente nato; amilyen merev rigorismussal hirdeti az a jellem váhozhatatlanságát, olyan megingathatatlan ennek a hite abban, hogy a bűnös bűnösnek született, s hogy párhuzamunk fogyatékos ne legyen, utalhatunk arra a szigorú bírálatra is, melyet mindkét gondolkodónak az eszméi magok után vontak. A deliquente nato testi rendellenességeiről akartak Lombroso és Ferri a lelkiekre következtetni. Ezzel olyan ingoványos talajra léptek, mint Gall és Lavater. Igazat adunk Török Aurélnak, hogy a tapasztalatok bizonyos csoportja rácáfol arra a másikra, melyről Lombroso és Ferri azt hitték, hogy az általok kiderülő bizonyságok megdönthetetlenek.*) Fia az akaratnak ilyen nagy a fontossága, bizonyára nem mellőzhetjük annak a jelenségnek a boncolgatását sem, hogy nagy paedagogusok hogyan gondolkodtak az akaratról ? Hogy az akarati tényezőknek a modern nevelésben milyen szerepük van, erről Herbart rendszere tanúskodik. A tudás csak arra való, hogy az akaratot támogassa, ha felkeltve a növendékben a sokoldalú érdeklődést, arra serkenti, hogy az élet empirisztikus, spekulativ, aesthe- tikai, szimpatikus, szociális és vallási mozzanatait megismerje. „Der Wert des Menschen liegt zwar nicht im Wissen, sondern i m Wollen. Es wurzelt im Gedankenkreis e.“**) (Umriss pae- dagogischer Vorlesungen. 350.) Az eszmék gyökere mégis a gondolatkör s ezért mondhatjuk, hogy Herbartnál az intellektualisztikus mozzanat kidomborodó az akaratival szemben és az egyén szerepe is jelentősebbnek tetszik, mint a közösségé. Herbart inkább azt emeli ki, mit nyerhet az egyén a közösségtől s nem fordítva, mint Natorp járt el. Paul Natorp 1898-ban adja ki „Socialpaeda- gogik. Theorie der Willenserziehung auf der Grundlage der Gemeinschaft“ című tanulmányát. Széles philosophia alapon fejtegeti a nevelés, az akarat kérdését, az ismeret és tapasztalás viszonyát, az akarat egész körét, a célt, melyet követnünk kell, az akaratot mint ösztönt, mint a szó sziikebb értelmében vett akaratot és mint értelmi akaratot. (Vernunftwille.) Egyik jellemző eszméje az akarat szabadsága, mely mellett sokat bizonyít az, hogy választunk, ítélünk mikor akarunk valamit. (70. o.) A nevelés célját csak a közösség szempontjából állapíthatjuk meg. „Der einzelne Mensch ist *) Természettudományi Közlemények, 1906. *s) Az ember értéke nem a tudás, hanem az akarás. Az akarás a gondolatvilágban gyökerezik.
