Állami gimnázium, Eger, 1904

— 64

ennek baloldalán tovább menve, a peskői völgybe jutottunk el. A peskői menedékháznál ment végbe az első ebéd, elköltve ki-ki a magával hozott eledelt a puha fűszönyegen. Ebéd után nekivágtunk a legmeredekebb kapaszkodónak, mely a menedékháztól éjszaknyugoti irányban húzódik a Hegyeskő és Peskő között ennek nyugoti lábához. Haraszttal behintett sziklatörmelékek igen fárasztóvá tették az utat. Végre minden baj nélkül 1 órakor megérkeztünk a Peskő csúcsára. A Peskő itt délfelé óriási, 20—25 méter magas sziklahasábok összezsúfolt csoportjában végződik s szédítő magasságban uralkodik a hegyek smaragdhullámai s a mindinkább ködbe vesző Alföld rónái felett. A fiúk elmerengtek a tiindéries látományon, miközben egy életre való benyomás lopódzott fogékony lelkűkbe. Egy órai pihenő után tovább indultunk.

A Peskőtől Szilvás felé menet a hegykatlanok váltakozása, a szakadékok, lápok ágazatai már oly szövevényesek, hogy delejtű vagy biztos vezető nélkül nem lehet elindúini. A Kerekréten és Kopaszréten át mentünk a Kiskopasz és Küllő hegyek közt, azután egy kegyetlen szakadékba jutottunk, melyben méter magas tükör sima kövekből szabálytalan lépcsőzet nyúlt beláthatatlan mélységbe. Végre fellélegzettünk, midőn a mélység fenekére : a Horotna völgybe lejutottunk, épen egy fenyőerdő kezdetéhez, mely jobbról szegélyezte a Horotna völgyet a Szolajka völgy bezárásáig. Délután 4 óra volt, mikor a Horotna völgy gyöngyéhez: egy sziklabarlang boltozatát áttörő forráshoz: a Szilvás forrásához értünk. Ennek környékét már emberi kéz is szépítette : a barlang tetejéről lezuhogó víz mesterséges kőmedencébe jut, innen 3—4 lépésnyire kővel szegett tavácskába, melyben pisztrángok úszkálnak. Majd a fűrészmalomhoz értünk, melyet a Szilvás pataknak egy odavezetett ága hajt. A tudni vágyó apróságnak alkalma volt szemlélni, mint lehet a hulló vizet nagy, függélyes állású fűrész fel s alá vonására felhasználni.

Délután 5 órakor érkeztünk Szilvásra, hol Péczer Mihály erdőmester úr gondoskodása révén elszállásoltuk a tanulókat. A A vezetőket Péczer Mihály úr magyaros vendégszeretettel látta el, a miért e helyen is neki köszönettel adózunk, de Szilvás közönségének is, mely lehetővé tette hajlékaival ily tanulságos és örömteljes út megtevését ifjainknak.

Másnap, azaz május 27-én reggel 7 óra 25 perckor pihenten, üde állapotban indultunk gyalog Visnyó felé, a sima, jó egyenle-