Állami gimnázium, Eger, 1904
121 — sal, hogy az egyes dalokat közkívánatra meg is kellett ismételniük. Nánássy Nándor (IV. o. t.) Lafontaine egyik állatmeséjét szavalta el franciául. A rövidke kis költemény kellemes elszava- lásával a szavaló nagy hatást ért el. Szép száma volt műsornak Légmán Lothár (V. o. t.) melodrámája. Zongora- és gordonkakisérettel szavalta el Gyulai: „Éji látogatás“-át. A költemény átérzése, az érzelmi momentumok hű reprodukálása és a szavaló kellemes hangja és megjelenése már önmagukban foglalják a dicsérő bírálatot. Fekete Soma (VIII. o. t.) ének-szólója igazi műélvezet volt. Kuruc-dalokat énekelt mély érzéssel, férfias hangon és a legnehezebb dalokat is sima könnyedséggel, nagy művészettel énekelte el. Vigh Bertalan cim- balomkisérete a hatás sikerét csak fokozhatta és fokozta is. Mezey Kornél (VII. o. t.) a monolog ellen monologizált. Ezt azonban olyan élethű kétségbeeséssel tette, hogy hajlandók voltunk hitelt adni monologgyűlöletének s csak mikor a szavalat véget ért, vettük észre, hogy a gyűlölet se egyéb, mint egy — jól előadott monológ. „Rege a csodaszarvasról“ című, Arany éposza alapján írt daljáték volt a műsor befejezője. Korhű jelmezek, Hunor és Magyar (Okos Gyula és Fekete Soma) sikeres alakítása, a karénekek szépségei álomszerű, varázsos képpé tették a daljátékot. A jelmezek remek, ízléses kiállítása, az egyes csoportok elmés összeállítása a hozzáfűződő s a daljátéktól szinte elválaszthatatlan nemzeti tradíciók okozták, hogy a fináléról ahhoz méltó elismeréssel írni lehetetlen. Azt se tudta a néző, hogy a jelmezekben gyönyörködjék-e, vagy Hunor és Magyar énekszámait figyelje. Mikor a bajnokok (Kemény Dávid, Gremsperger Ferenc) énekeltek, az ő énekük tetszett, majd Hunor és Magyar varázsos képe vívta ki elismerésünket a karral egyetemben s közbe-közbe De- metrovics Dezső nyugodt előadásé, kellemes és lebilincselő szavalat- és szövegmagyarázata kötötte le a legnagyobb figyelmet és érdeklődést. Az intézet énekkara az ünnepségen sokat szerepelt, különösen a daljátékban. És a mennyiség nagyságával arányos volt a minőség is. Harmonikusan, a legfinomabb nüanszirozással énekeltek s a zeneértők kényes ízlése sem talált semmi kívánni valót. Ezt a fontos és dicséretes körülményt Komáromy Ödön énektanárnak lehet köszönni. A karénekeket oly nagy tökéletességgel
