Állami gimnázium, Eger, 1903
— 4 — Elvesztése felett érzett fájdalmunk a reá való visszaemlékezésnél mindig kiújul, különösen most, midőn soraimmal a szülőkhöz és tanítványaihoz szólok róla, kikért életét szentelte s kik jóságos sze- retetét áldani fogják. Gyermeke nem lévén, szeretetével tanítványait halmozta el s nem hiába, mert ők hozzá viszont mint nevelő atyjukhoz, bizalommal és hálás szeretettel ragaszkodtak. A boldogult azok közé tartozott, kiknek munkálkodása a társadalmi életben magasabb hullámokat nem vet ugyan, de hivatása terén annál mélyebb hatású: összes működését intézetünk emelésére szentelte s ezzel nemcsak kartársai, hanem barátai és tanítványai szivében is maradandó emléket állított magának. A boldogúltnak életrajzi adatai rövid foglalatban a következők: Született 1857. május hó 11-én Rasztinán, Bács megyében. Középiskolai tanulmányait a kalocsai és bajai főgymnasiumokban végezte, s ez utóbbi intézetben 1875-ben tett érettségit. Ugyanezen évben beiratkozott a budapesti egyetem bölcsészeti karára és ott 1878-ig a mennyiségtanból és természettanból képezte magát, később 1883-ban tanári oklevelet nyert. Azonban az akkori mostoha viszonyok miatt tanári álláshoz nem jnthatván, 1878-tól 1883-ig előkelő családoknál nevelői állást vállalt. Az 1883—4. tanévben mint id. helyettes tanár volt alkalmazva a jászberényi főgymnásiumnál; majd ismét 1886-ig nevelősködött. Végre a kedvezőbb viszonyok beálltával 1886-ban a lévai főgymnásiumnál kapott mint helyettes tanár állandó alkalmazást és ugyanezen évben nőül vette Stefán Mária úrnőt, kivel haláláig a legboldogabb házasságban élt. Léván életének egy új szebb szaka kezdődött, mert most már teljes lelki erejével munkálkodhatott azon a téren, melyhez hajlamai, képességei kezdettől fogva vonzották. S mint a tanügy lelkes bajnoka eredményes működésével rövid idő alatt kiérdemelte az elismerést. 1892. szeptember 1-én a 2 évvel azelőtt megnyílt s a kezdet nehézségeivel küzdő egri reáliskolához neveztetett ki rendes tanárrá. Tapasztalatait és tudását itt még nagyobb mértékben érvényesíthette s elért sikereivel feltüntethette a tanári pályára való rátermettségét. Hivatásának élt: szerette szaktárgyait, tudta miképen kell tudományát megkedveltetni s tanítványainak leikébe átönteni. Valamint jól tudta azt is, hogy nemcsak ismeretekben gazdag egyéneket, hanem nemesen gondolkodó s érző férfiakat kell nevelnünk; szóval munkájának lélekemelő oldala is volt: a jellemképzés. Jóságos szívvel, szeretettel intett, figyelmeztetett és tanácsolt; de
