Állami gimnázium, Eger, 1903

— 59 —

Pál mondái alakját, ott vonult el előttünk vadászatra fényes kíséretével hadverő Hollós Mátyás délceg alakja, elkísértük magányos leshelyeire a Bükk rengetegjében, láttuk, mint „vár felajzott nyílra gyors vadat“. De a való élet nemsokára visszahítt álmaink egéből; sietnünk kellett, hogy még a délelőtt folyamán megtekinthessük a a vasgyárt. Szinte félelemmel eltelve néztük a modern technika csodáit. Sajnos, csak órákat fordíthattunk a gyár megtekintésére, holott arra ugyanannyi nap sem sok.

Kedves emlékekkel lelkűnkben, tapasztalatokban meggazdagodva tartottunk délután a miskolci vasúti állomás felé és este fél hétkor Egerbe érkezve nyugodt lelkiismerettel adhattuk át tanítványainkat a várakozó szülőknek, baja senkinek sem lett.

Tekintetbe véve, hogy 10 és 17 év közötti tanulókkal erősen hegyes-völgyes vidéken 40 kilométernél jóval hosszabb utat a legkisebb baj és fennakadás nélkül tettünk meg, csak elismeréssel nyilatkozhatom növendékeink kitartásáról. Sőt még az sem következett be, ami a nagyobb kirándulásoknak rendes következménye szokott lenni, a következő napon, május 31-én a kirándultak közűi senkiseni hiányzott. Kutatva az okokat,. első sorban jablonszky kedves kollegánk intézkedéseinek tulajdonítom, ki ismerve a gyermeki természetet, többször tartatott pihenőt és mindig oly szerencsésen válogatta meg a helyet, a hol víz volt. Nem kevésbé nagy része volt a kirándulás szép sikerében a többi résztvett kedves kollegámnak az ifjúság iránt tanúsított magaviseletének is. Véghez tudták vinni a legnehezebbet, megtudtak feledkezni e két napon át arról, hogy tanárok; pajtáskod s nélkül barátjaivá lettek az ifjúságnak. A velük folytatott barátságos, érdekes és a gyermeki észhez mért tanúlságos beszélgetés megrövidítették az utat és eltüntették fáradalmait. Nagyfontosságot tulajdonítok az ilyen kirándúlásoknak. Tanár és tanítvány felszabadúlva az iskola rideg formalizmusától az érintkezés közvetlensége oly érzéseket fakaszt, oly tapasztalatokra ad alkalmat, melyeket a tanterem sohasem hozhat napvilágra, A magam részéről pedig mindig kedves emlékként fogom megőrizni e két szép nap benyomásait.

Befejezésül el nem mulaszthatom, hogy úgy a diósgyőri vasgyár igazgatóságának és kedves vezetőinknek, mint a papír és székgyár tulajdonosainak, a tanári kar és az ifjúság nevében hálás köszönetünket ki ne fejezzem előzékeny udvariasságukért és szives jóindulatukért.

Czunya Sándor, tanár,