Állami gimnázium, Eger, 1903

— 57 —

Tellát a kirándulást nem csak igen alkalmas didaktikai, hanem nagyon fontos pedagógiai tényezőnek is kell tartanunk.

De tekintsünk el a kirándulások tanulmányi oldalától, ki merné tagadni, hogy mily nemesítőleg hat ez a lélekre s edzőleg a testre ? A meleg napsugár, az édesen kéklő égbolt, a súlyos kalászokkal megrakott mező, a szép virágokkal tarkított rét, a dongó rovar világ, a csicsergő madár sereg kinek nem feledtetné el egy ideig búját, bánatát; s a míg feledjük gondjainkat: üdül, újúl a lélek; elmerengve a látottak felett: nemesül az ! A tiszta levegő, a mozgás okozta erősebb vérkeringés, ennek nyomában járó jobb étvágy, szervezetünk gyarapodását vonja maga után, s ez az, a mire városaink szegény penészvirágainak: a tanuló ifjúságnak oly nagy szüksége van! Mondhatom, boldog vagyok, valahányszor tanítványaimmal kimehetek a zöldbe, látva azt az igaz gyermeki örömet, a mit a kirándulás előre gerjeszt, s azt a megelégedést, a mi annak nyomán keletkezik a zsenge lelkekben. Ki tehát a szabadba mennél gyakrabban; mert olyan eszköz a nevelésben, a mely annyi hasznost, annyi széppel és jóval egyesítene, nincs más, mint egy

jól sikerűit kirándulás! „ ... n

J Reithoffer Rezső

tanár.

2. Tanulmányi kirándulás Diósgyőrre és Miskolcra.

Intézetünk Jablonszky tanár úr kezdeményezésére május hó 29. és 30-án Jablonszky Flóris, Mandola József dr., Kolosy Mór, Kántor Nándor, Lányi Kornél és Czunya Sándor tanárok vezetése alatt, 86 tanulóval, nagyobb szabású tanulmányi kirándulást rendezett. — Célja egyrészt az ifjúságnak a kitartó menetelésben való gyakorlása, másrészt a földrajzi alapfogalmaknak a közvetlen tapasztalaton alapuló elsajátítása, növény- és rovargyűjtés, a Szinva völgyében fekvő ipartelepek tanulmányozása, végül pedig hazánk egy gyönyörűségesen szép vidéké11^ megismerése volt.

Május 29-én reggel 6 órakor indúltunk, a felsőtárkányi tóig szekereken mentünk, hogy tanítványaink erejét a nagyobb fáradalmak elviselésére tartsuk fönn, ezentúl azonban Miskolcig mindvégig gyalog. — A tónál már magába fogadott az erdő borongós homálya és néma csendje. Egy ideig mintha varázsa elnyomta volna a gyermekek beszélgetési kedvét, de hovatovább egyre hangosabb lett a kis csapat s mire az Odorvölgy elejéhez értünk, a gyermeki kíváncsiság fakasztotta sok száz kérdésre kellett megfe